Patrick Marber

KÖZELEBB!

(Closer)

Fordította: Upor László

Rendező: LENDVAI ZOLTÁN

Bemutató: 2009. október 24.



Szereposztás



Látvány: VÉBER TÍMEA
Rendezőasszisztens: NAGY ERZSÉBET


A darab

Closer. Közelebb. „Még” közelebb. Valami felé. Közelebb önmagunkhoz? A másikhoz? A valósághoz? Az igazsághoz? Egy talányhoz, mely az idők kezdete óta (Ádám és Éva óta) foglalkoztatja az emberiséget… És messzebb álarcainktól? Hazugságainktól? Öncsalásainktól? Vagy csak közelebb újabb hazugságok, újabb öncsalások felé?
Egy történet a kapcsolatokról – a kapcsolatok kísérletéről, a kapcsolatok vonzásáról, a kapcsolatok lehetetlenségéről.



Galéria


Fotók: Karádi Zsolt, Nagy Erzsébet



Kritikák

A VÉRBE CSOMAGOLT ÖKÖL TITKAI

Rendhagyó bemutató a Krúdy Kamarában

Felkavaró és nyugtalanító előadás. Olykor kacagtató, olykor viszolygást keltő. Bátor. Sokkoló. Mosdatlanszájú. Habár Angliában és Amerikában játszódik, itt történik, közöttünk. Itt és mindig. Tegnap. Ma. Holnapután.

A Közelebb! szóhasználata rendkívül nyers, vakmerő, esetenként obszcén. Patrick Marber rendhagyó darabja londoni bemutatásakor, 1997-ben nagy sikert és nagy botrányt hozott. Azóta több mint egy évized telt el, s a mozikba került a mű alapján forgatott Mike Nichols-film is, 2004-ben. A világ azóta csak rosszabb lett, az emberi kapcsolatok felszínesebbek, kapkodóbbak, tétovábbak.

Marber nem moralizál. Nem ítéli el és nem menti fel hőseit. Felmutat egy szerelmi négyszöget, amelyben minden szereplő elárulja, megcsalja, megalázza, kizsigereli a másikat. Érzéki gyönyört hajszol és érzelmekről szaval. Sem a házasság, sem az azon kívüli kapcsolat nem ad kapaszkodót a világgal és a belső rémekkel szemben. A magánnyal szemben. Mert ez a legnagyobb ellenség. Anna képein „csupa magányos és szomorú ember” látható: ezek mi vagyunk. (Az előadás nem három „gonggal”, hanem három vakuvillanással kezdődik: ekkor még nem tudjuk, hogy mindannyian a fotósnő műtermében vagyunk; a felvételek rólunk is készülnek. Egyszerre vagyunk alanyai és szemlélői Anna kiállításának.)

De nemcsak ez a tárlat-jelleg uralja a Krúdy Színpadot: Véber Tímea rendkívül kreatív látványterve egyszerre idézi a szexklub, a kávéház, az orvosi műtő dimenzióit, a középen elhelyezett kör alakú építmény pedig - többek között - az erotikus rúdtánc helyét, a műtőasztalt, s az ágyat is. (Az olykor vetítésekkel tagolt tér a textus függvényében így lesz park, chatszoba, akvárium, vagy múzeum is akár.)

Lendvai Zoltán felnőtteknek szóló, merész rendezése a szövegben rejlő lehetőségek maximális kibontására törekedett. Figurái kalandjainak nemcsak a drámai íveire koncentrált, hanem érzékeltetni igyekezett a történetben rejlő humort is. A végletekig eltúlzott „vonzások és választások”, riadt kapaszkodások, szókimondó erotika torzító hatása érdekelte. Nem ártott volna az első felvonást feszesebbé tennie, különösen a két férfi chatelésének jelenetét rövidítenie. (A képernyőkön megjelenő, az idő múlását, azon belül a téli hónapokat jelző inzertek alatti Vivaldi-taktusok nem szervesülnek a cselekménnyel.)

Lendvai koncepcióját négy kiváló színész testesítette meg. Dant, a sikeres nekrológoszt, egyben bukott regényírót Olt Tamás lendületesen jelenítette meg. Az érzékeny, néha könnyekre fakadó, érzéki, a megfelelő szavak híján az igazságot kimondani nem tudó férfiként ugyanolyan esendő, mint szeretői, Anna és Alice. Annát, a fotóst Horváth Margit gazdag eszköztárral állította elénk. Öröm volt tapasztalni, hogy az énekes szerepekben sikert arató színésznő milyen kiváló prózai alakítással ajándékozta meg a publikumot. Szelíd volt és érzéki, könnyed és drámai. Vonzó és szánandó egyszerre. Miként a Marber-dráma legizgalmasabb alakja, Alice, Kuthy Patrícia tolmácsolásában. A „lefegyverző egyéniségű”, szomorú, önmagán sebet ejtő táncosnőt, aki csak arra vágyik, hogy szeressék, s aki banális halált hal („elüti egy taxi”), Kuthy Patrícia sokféle színből-ízből gyúrta össze. Az ő pályáján is mérföldkő ez a szerep, hiszen a kamaszos-kislányos-énekes figurák után (vagy mellett) hallatlanul sokarcú, ugyanakkor fizikailag is megterhelő szerepben láthattuk. Hiteles volt öröme és bánata, vágyakozása és boldogtalansága is. Larryt, a jól kereső bőrgyógyászt Fazekas István hozta elénk. Fazekas a perverzitásig menő kíméletlenséggel idézte meg az „emberi álarcosbál röntgenszemű megfigyelőjét”, a parányi meghittségre vágyó, igazságra szomjazó, ugyanakkor kéjenc orvost, aki nem kevés humorral leplezte erkölcstelenségét.

Már amennyiben Marber munkájában van értelme erkölcs és erkölcstelenség kategóriáját szóba hozni. A Közelebb! ugyanis nem realista mű, inkább modelldráma, amelyben az ember önkeresése, fájdalma, szexualitása, pojácasága ugyanolyan elemi erővel manifesztálódik, mint árvasága és reménytelensége. A fekete-fehér falak-térelválasztók között játszódó história minden öncélúnak tűnő nyelvi trágársága mögött a szomorúság tekint ránk. Nem véletlen, hogy az egyik hős előbb portrékat, később lepusztult épületeket fényképez (ebben tárul föl a „csúnyaság szépsége”), a másik pedig nekrológokat fogalmaz. Miként az sem, hogy Alice, a ki vagy te? Kérdésére az odüsszeuszi „Senkise” választ adja. Az emberi szív, a „vérbe csomagolt ököl” titkait vizslató játék a feloldhatatlan magány mélységének, s a nyelv elégtelenségének posztmodern tapasztalatával szembesít…

Karádi Zsolt
Nyíregyházi Napló



PATRICK MARBER: KÖZELEBB!

Az angolszász író darabját 1997-ben mutatták be Londonban. Nagy sikert és nagy botrányt hozott a szerző számára. Filmváltozatát (Closer) 2004-ben Mike Nichols rendezte, olyan világsztárokkal, mint Nathalie Portman, Julia Roberts, Jude Law, Clive Owen.

Őszinte, drámai és ironikus történet a szerelmi kapcsolatokról. Realisztikusan ábrázolja az élet értelmének a boldogság keresésének rögös útját. A történet középpontjában egy szerelmi négyszög áll. A szereplői:Alice a fiatal angyalarcú sztriptíztáncosnő, akinek semmije sincs csak a szépsége, őszintesége és a szabadsága. Dan a fiatal és félénk, kezdő de nagyravágyó író, aki sodródik az eseményekkel, önmagától nem képes határozottan lépni, mindig mások mozgatják. Igazi tévelygő. Miután találkozik a gyönyörű Alice-szel minden megváltozik. A lány szabadsága hatja meg igazán. A múzsája lesz, ám mégse bele szerelmes, hanem Annába. Anna a sikeres fotográfusnő, különleges, finom nő, tehetséges ember, irányító típus. A látszat ellenére mindig ő diktál. A kamera egyfajta menedék számára. Flörtöl Dannel, de végül Larry-vel házasodik össze. Közben titkos viszonyát folytatja az íróval. Larry középkorú bőrgyógyász, akinek szívét összetörik és ezért bosszút esküszik, hogy önmagát védje másokat bánt meg. Négyük sorsa közel öt éven át összekapcsolódik. Fő mozgatóerők a szex, a féltékenység és az árulás. Minden szereplő elárulja, megcsalja, megalázza és kihasználja a másikat. A szerelem és a bosszú teljes skáláján végig haladnak a szereplők. Láthatjuk, mit érezhetnek egymás iránt az elején, a végén és a két pólus között és azon túl. Mindannyian elvesznek a vágyak labirintusában. Húsba vágó emberi dráma, mindeközben nem kímél senkit. Mindenkiben van valami, amivel lehet azonosulni. Őszinteséget ígérnek egymásnak, ami tulajdonképpen minden emberi kapcsolat alapja, de már akkor tudják, hogy úgyse tudják betartani. Helyette marad a vágy, a hazugság, a kaland, pedig a lelki kapcsolat fontosabb a testiségnél a mély beszélgetések, az egymásra figyelés, egymás megértése. De ők idegenek maradnak egymásnak. A 21. század eleje az emberek hihetetlen elmagányosodását hozta magával. Akár mi is lehetnénk azok.

A nyíregyházi kamara előadás nézőtere maga Anna műterme. Ide csöppen be a néző. Ez a tér időnként átváltozik kiállító teremmé, múzeummá, akváriummá vagy akár kávéházzá. Rendkívül látványos és közeli az egész színpadi tér. A középen lévő kerek asztal (tényleges színpad) hol egzotikus tánc helye, hol műtő vagy szerelmi ágy funkcióját tölti be.

A néző testközelben helyezkedik el. A színészek közöttük járkálnak élnek vitatkoznak- veszekednek vagy éppen szeretik egymást. A székek sem átlagosak, hanem többségük forgatható. Forgatásuk segítségével még közelebbről vizsgálhatjuk az eseményeket, ha "merjük". A zenék is jól kiválasztottak. Jól tükrözik az idő múlását a Vivaldi részletek, de az örökzöldek is jól illeszkednek az eseményekhez. A szereposztás is nagyon találó. A fiatalos Olt Tamás érzékisége, esendősége vívódása a két nő között szeretni való. Alice-t megformáló Kuthy Patrícia hitelesen alakítja a sztriptíztáncosnőt. Hiteles volt bánata, öröme, boldogtalansága. Annát megformáló Horváth Margit valóban különleges megjelenésében, viselkedésében, aki a férfiakat képes megigézni. Gyermeki ártatlansággal tud hazudni. A Larry-t alakító Fazekas István most is remekelt. Pompás eszközökkel néha humorral fűszerezve alakítja a megcsalt, megalázott férjet, aki a végletekig elmegy, hogy bosszút állhasson és másokat megalázzon.

TinTin – cseppek.hu

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi