Lengyel Menyhért

A WATERLOÓI CSATA

(Komédia zenével)

Rendező: LENDVAI ZOLTÁN

Bemutató: 2011. május 7.



Szereposztás


Továbbá
BAJUSZ EMŐKE, CSONTOS NOÉMI, DUBROVKA TAMARA, MARCSINÁK ANIKÓ, MÉSZÁROS TÍMEA, VÁMOSI JUDIT, BUDAI NORBERT, HOLLÓ ARNOLD, KERTÉSZ ZSOLT, VADAS GÁBOR, VÁMOSI GERGELY
Zenészek
BABOS DÁVID, JÁVORKA LÁSZLÓ, PERLINGER TAMÁS, ROSKÓ BÉLA, TAMÁS ATTILA


Látványtervezők: HUSZTHY EDIT és PÁLÓCZY MAGDOLNA
Dramaturg: SEDIÁNSZKY NÓRA
Koreográfus: BÓBIS LÁSZLÓ
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
Rendezőasszisztens: FÜLÖP ANGÉLA
Súgó: NAGY ERZSÉBET
Ügyelő: LENGYEL JÁNOS




Az előadás a szerző örökösének engedélyével, a Hofra Kft. közvetítésével jött létre.
www.hofra.hu



A darab

Lengyel Menyhért Schöpflin Aladár szerint egy igazán mulatságos vérbeli bohózatot akart írni, amikor papírra vetette A waterloói csatát, egyszersmind tükröt tartani saját korának, a filmiparnak, melyben élt és dolgozott, a Mammon, az “amerikai álom” bűvöletében élőknek, a szélhámosoknak, az ügyeskedőknek. A húszas években vagyunk - két magyar kisember évekkel ezelőtt kivándorolt Amerikába, az ígéret földjére; egyikük szolid megélhetést biztosító üzletet hozott létre (szűcs), a másik az Államok történetének talán legsikeresebb filmvállalkozója lett - igazi nagymogul… A filmipar hamis csillogása, szemkápráztató díszletei, a Mr. Red körül nyüzsgő udvartartás, a szép nők, ingyenélők, luxuslakosztályok világa megszédíti a becsületes, jóravaló Mr. Greent, ő is filmet akar csinálni, híres lenni, nőket hódítani - belevág egy kisstílű krakélerek, dilettánsok és lebzselők által összefércelt projektbe, filmet akar forgatni két hét alatt (!) Napóleonról és a híres waterloói csatáról. Az eredmény katasztrofális lenne, ha a végén nem diadalmaskodna mégis a kedves csibészség, a jó szándék, a talpraesettség, és a Lengyel minden darabján, forgatókönyvén átsugárzó életszeretet és humánum.
Szórakoztató, komikus helyzetekbe, szellemes mondásokba burkolt élethalálharc a mágikus pénzért, a túlélésért, a Nagy Célért - a film forogni kezd…



Galéria


Plakát és szórólapterv: László Rita Emőke
Fotók: Nagy Erzsébet, Karádi Zsolt



Így készült…

WERKli
Készítette: Nyíregyházi Televízió (Szerkesztő, vágó: Olasz Bertalan)



Kritikák

„MI URUNK: A PÉNZ…”

Lengyel Menyhért komédiája a nagyszínpadon

Parádés szerepek, filmszerű megoldások, zene, tánc, ének: elmaradhatatlan siker. Két és háromnegyedórás szórakozás, amelynek mélyén erős a felismerés: a zenés vígjáték valójában keserű komédia. Keserű, még akkor is, amikor potyog a könnyünk a kacagástól.

Lengyel Menyhért (1880-1974) azt vallotta: „A színház igazán nem rendeltetett másra, mint komédia játszásra…” Hosszú élete során maga számtalan sikeres darabot (Taifun, Róza néni, A csodálatos mandarin) és filmforgatókönyvet (Rembrandt, Ninocska, Lenni vagy nem lenni) írt. Élt Budapesten, Berlinben, Hollywoodban, Rómában: olyan rendezőkkel-színészekkel dolgozott, mint Lubitsch vagy Duvivier, illetve Greta Garbo, Gregory Peck, Charles Boyer, Marlene Dietrich, Fred Astaire. A watarloói csatát 1924-ben vetette papírra. A kacagtató történethez szellemi muníciót 1920-21-ben az USÁ-ban gyűjtött.

A waterloói csata a filmkészítés hőskorába vezet. A Budapesten játszódó bohózat hősei Amerikát járt magyarok, akik különböző karriert futottak be. Egyikük, Mr. Green odakinn is kisember maradt: szűcs lett (Horváth László Attila). Másikuk, Mr. Red viszont az USA leghíresebb filmvállalkozójává emelkedett (Olt Tamás). Az egyik pesti szállodában találkoznak, ahol kezdetét veszi az őrült história: a filmvilág mondvacsinált sztárjai, mondén figurái közé becsöppenő Mr. Green is forgatni kezd, mégpedig történelmi művet: Napóleon-filmet akar csinálni.

Lengyel Menyhért számos mulatságos helyzetet teremt, hogy felmutathassa az emberi gyarlóságok egész tárházát. Darabjában kétes egzisztenciák kavalkádját látjuk: valamennyien a kirobbanó üzletre várnak. Lengyel a nagy biznisznek ígérkező filmgyártásba belekóstoló kisemberek elé tart görbe tükröt: humoros, ám valójában keserű látleletet fest a pénz utáni hajszáról, az ostobaságról, a képmutatásról, a kiszolgáltatottságról.

A nyíregyházi bemutató megtartja az eredeti darab ívét. Lendvai Zoltán rendezése (dramaturg Sediánszky Nóra) zenés színházat kínál: Bóbis László mozgalmas koreográfiája, valamint Kazár Pál zenei közreműködése következtében szórakoztató és ötletes (látvány: Huszthy Edit és Pálóczy Magdolna) produkció jön létre. Az előadás a némafilm kedvelt műfaját, a burleszket hívja segítségül: számos jelenete ennek jegyében, „gyorsított felvételek” formájában kerül a néző elé. (A kivetített fekete-fehér inzertek is a korabeli mozielőadások imitációját szolgálják.) A rengeteg jó ötletet felvonultató burleszkelemek megalapozzák a játék hangulatát. (Kár, hogy a befejezésben már nincs efféle gegparádé, emiatt a zárlat némileg halványnak tűnik.)
A waterloói csata a táncos és zenés betétek következtében gyakran felpörög, ám a dialógusok néhol lelassítják a játékot. (A szöveg több helyütt erőteljesebb dramaturgiai beavatkozást igényelt volna.)

Lendvai Zoltán kitűnő színészi alakításokat mozgósító rendezése harsány hahotázást fakaszt, szórakoztat és kikapcsol. Ám miközben kacagunk a látottakon, magunkra ismerünk: vágyaink, megalkuvásaink, kisszerűségeink, lehetetlen kelet-európaiságunk időtlen arca néz vissza ránk.

Az előadás remek színészi munkával örvendezteti meg a nézőt: Horváth László Attila fantasztikus beleérző képességgel állítja elénk a nagy karrierről álmodó, egy élet kuporgatott ötezer dollárját a Napóleon-filmbe befektető, valójában színészi ambíciókat dédelgető, a felesége szoknyája mellől egy pillanatra kipillantó, zsidó kereskedő kispolgárt. Olt Tamás elegánsan formálja meg az ő ellentétét, a semmiből hatalmas üzletet teremtő filmcézárt. A lenyűgöző hangú Horváth Margit nem kevés humorral láttatja a házasságba belekövéredett Rose-t. Fridrik Noémi erős színekkel festi a romlott teremtésből filmsztárrá válni igyekvő, lelke mélyén azonban hallatlanul kiszolgáltatott Milittát. Tóth Zoltán László ragyogó táncos komikusként parádézik Romberger szerepében. Ugyancsak remekel Kuthy Patrícia és Vaszkó Bence is. (Vaszkó filmrendezője ismét meggyőz arról, hogy a fiatal színész mennyire sokoldalú!) A tisztességes, ellenben az ostoba, sikerhajhász filmesek által megalázott forgatókönyvírót Fellinger Domonkos, a köztudottan alacsony termetű Napóleont pedig a hórihorgas Horváth Sebestyén Sándor, mint a korabeli hisztérikus sztár, Boleszlavszky Boleszlav idézi elénk. (Kisebb szerepekben feltűnik még Illyés Ákos, Nagyidai Gergő, Barta Éva, Jenei Judit és Balogh Gábor).

Lengyel Menyhért nyolcvanhat esztendővel ezelőtt keletkezett bohózata nem kevés tanulsággal szolgál. A revű, a paródia és a burleszk elemeit variáló Lendvai-rendezés ismét azt hangsúlyozza: „Mi urunk: a Pénz…”

Karádi Zsolt
Megjelent a Nyíregyházi Napló 2011. május 13-i számában.



A WATERLOÓI CSATA A NAGYSZÍNPADONCÍM

A huszas évek elevenednek meg Lengyel Menyhért zenés komédiájában, amelynek története a filmipar, a pénzhajhászat és a csillogó Amerika után ácsingózó emberek találkozása köré fonódik.

Egy filmmágnás, egy Hollywood után epekedő kétes múltú színésznőcske, egy csőd szélén álló igazgató, valamint egy becsületes, kissé naiv figura találkozása, némi zsidó furfanggal fűszerezve, és máris minden adott a nevetéshez.. Csakhogy a komikum mögött egyéni csatákat vívnak a szereplők. Mr. Green, a hűséges férj, jó apa, és a biztonságos megélhetés híve megrészegül a milliomossá avanzsált régi baráttal való találkozástól. Kilép eddigi szerepéből, szerencsét próbál, kockára teszi mindenét, amelybe szükségszerűen belebukik. Kisemberek találkozása ez, akik egymástól várják a megmentést, ,,a nagy fogást”, amellyel új mederbe terelhetik életüket. Lendvai Zoltán rendezése a némafilmek világát varázsolja a színpadra. A burleszk jegyeinek érvényesítésével egyszerre fokozza a komikumot és idézi meg a chaplini világ hangulatát, amelyet Huszthy Edit és Palóczy Magdolna látványterve is erősít. A párbeszédek hosszúságát tekintve (dramaturg: Sediánszky Nóra), talán a kevesebb néha több (lenne).

Horváth László Attila zseniális játéka feledhetetlenné teszi Mr. Green alakját. Horváth Margit szintén nagyszerű volt Rose szerepében, akárcsak Olt Tamás Mr. Redként, Kuthy Patrícia Ms. Phillipsként és Kuncsáknéként vagy Vaszkó Bence filmrendezőként. Barta Éva kiemelkedő alakítást nyújtott Ada kisasszony, Illyés Ákos a német operatőr szerepében, de meg kell említenünk Tóth Zoltán László, Fridrik Noémi, Horváth Sebestyén Sándor, Nagyidai Gergő, Petneházy Attila, Jenei Judit és Balogh Gábor játékát is.
A waterloói csata azzal szembesíti a nézőt, hogy észre vegye: a felszínes csillogás mögött alkalmasint riasztó emberi drámák húzódhatnak meg.

Ernei Júlia
Megjelent a Nyíregyházi Napló 2011. május 20-i számában.



A SZÍNPADON FORGOTT A FILM

Minden bizonnyal merő véletlen, hogy Andy Vajna, a magyar film kormánybiztosa a bemutató előtti napokban ismertette koncepcióját. Ez – várhatóan – megosztja a filmkészítőket: kevesebb film készül, és nem ugyanazok készítik, akiket már jól ismerünk. Attól tartanak sokan, hogy ezen a területen is az a jellegű „rendszerváltás” lesz, mint a társadalmi, gazdasági, kulturális élet egyes területein az eltelt egy év alatt.

A közönséget a jó filmek érdeklik, kevesen jegyzik meg a rendező nevét, legfeljebb a jó színészét. Amerikában évente több ezer film készül, ott igazi áru, amit vagy el lehet, vagy nem lehet eladni. Az egyik üzleti siker, a másik bukás. Nálunk 8-10 film akarja meghódítani a művészet csúcsait, annyi költségvetésből, mint egy afganisztáni híradóé. A Móricz Zsigmond Színház társulata, Lendvai Zoltán rendezésében, beavatta a nézőket a filmkészítés folyamatába. Lengyel Menyhért A waterloói csata című komédiája pergő ritmusban, sok-sok mozgással – mintha a filmkészítés ideges rángatózás lenne – láttatta ezt a különös világot. Különös, mert a benne szereplők csak a moziban látják a végeredményt. Egy-egy jelenetből többféle módon is összeállhat a film, hiszen a végső munkálatok során dől el sok minden.

Egy kicsit így vagyunk ezzel az előadással is. Örülünk Horváth László Attilának és Tóth Zoltán Lászlónak; Fridrik Noéminek, Olt Tamásnak és Horváth Margitnak. Tetszett Horváth Sebestyén Sándor, Vaszkó Bence és Kuthy Patrícia játéka. Jók voltak karakterszerepeikben Fellinger Domonkos, Illyés Ákos, Nagyidai Gergő, Barta Éva, Petneházy Attila. Balogh Gábornak a segédoperatőr szerepe jutott, míg Jenei Judit – ezúttal – a kolléganő (újságírónő) szerepét formálta a tőle megszokott színvonalon.

Az előadás végére összeállt valami, amin lehet nevetni is, egy kicsit szánakozni is. Meg lehet tanulni, hogy a csillogás mögött olykor igazi, máskor festett drámák húzódnak meg. Mr. Green megpróbál két hét alatt, minimális pénzből igazi, átütő filmet készíteni. De hiába a lelkesedés, hiányzik az átütő erő, s ha nem lenne szükséges a happy endben megmártózó megoldás, kiderülne: csak pénzből lehet pénzt csinálni.

Nagy István Attila
Megjelent a Kelet-Magyarország 2011. május 10-i számában.


Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi