Jeli Viktória – Kazár Pál – Stevanyik András

A KELEKÓTYA TÜNDÉR

(Zenés mesejáték)

Rendező: MÁRK-NAGY ÁGOTA

Bábszakértő-Társrendező: VARGA PÉTER

Bemutató: 2010. október 16.



Szereposztás


Továbbá
Zenészek, bábok


Látványtervező: PARÁDA ZSOLT
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
Dramaturg: SEDIÁNSZKY NÓRA
Koreográfus: LADÁNYI ANDREA
Rendezőasszisztens: RAJKÓ BALÁZS
Súgó: Apjok Rodica




A darab

Vajon mit keresnek köztünk a tündérek, és milyen egy igazi tündér? Kedves, segítőkész, mindenható, jó és bölcs… És mi van akkor, ha aranyszívű is, varázsereje is van, halhatatlan is, csak éppen egy kissé esetlen, kissé szétszórt, kissé kelekótya; és sutaságában bizony nagyon is hasonlít ránk, van benne valami igazán emberi. A mesejáték kissé szétszórt, ám nagyon szerethető tündére játszva, énekelve tanít minket, nemcsak a mese és a dalok, a zene gyógyító, olykor életet mentő hatalmára, hanem barátságra, együttérzésre, kitartásra, bátorságra is. És arra is, hogy használjuk csak a művészet erejét, engedjük, hogy hasson ránk, ismerkedjünk vele; az interaktív játékban a gyerekek aktív részesei, szereplői lehetnek a varázslatnak, az együttjátszás pedig közönségnek, művésznek egyaránt igazi csemege.



Galéria


Fotók: Nagy Erzsébet, Karádi Zsolt


Kritikák

TÜNDÉREK MÁRPEDIG VANNAK

ZENÉS MESEJÁTÉK A NAGYSZÍNPADON

Végre! Igazi gyermekdarab! Bájos, kedves, ötletes, „interaktív”. Hatvan perces játék egy tündérről, aki csupa szív, csupa jóság, csupa segítőkészség, bár kicsit kétbalkezes, kicsit szeleburdi, kicsit hóbortos. És mégis: szeretnivaló.

Jeli Viktória-Kazár Pál és Stevanyik András műve mai mese, amelyben a szeleburdi tündér különböző jó cselekedeteket hajt végre. Nemcsak a veszekedő virágokat békíti, meg, hanem kalandjai során a bábokkal jelképezett gyerekek életébe is fényt lop. A zenés, táncos előadás kitűnő közösségi alkotás: olyan, a reménybeli kis nézők életének fontos értékeit állítja középpontjába, mint barátság és szeretet. Mindezt nem didaktikusan teszi, hanem egy bájos tündérhistória keretein belül jeleníti meg.

A színpadra állító Márk-Nagy Ágota (és a bábszakértő-társrendező Varga Péter) munkája szép példája annak, hogyan lehet megszólítani a legkisebb színházba járókat. A kelekótya tündér ugyanis nekik szól, de szüleik is élvezhetik a látottakat. Nemcsak Pregitzer Fruzsina elragadó a kissé hóbortos tündér szerepében, hanem a társulat többi tagja is. Kuthy Patrícia, Fridrik Noémi, Barta Éva és Antal Bálint szintén ragyogóan komédiázik. (E két utóbbi pályakezdő ifjú színész számára a darab jó alkalom a bemutatkozásra!) Mind a négyen több figurát jelenítenek meg: humoros, táncos-énekes jeleneteik magukkal ragadják a gyerekeket. Márk-Nagy Ágota eleven rendezésében, a bábszínház és a valódi színház művész eszközeit kitűnően elegyítő produkcióban magunkra ismerhetünk, amennyiben hisszük, hogy tündérek márpedig vannak. Hogy itt járnak közöttünk. Itt járnak és időnként beleszólnak az életünkbe. Meggyőznek arról, hogy nincs fontosabb dolog az érzelmeknél, a szeretetnél és a barátságnál. Eme „üzenet” megéreztetése a posztmodern mese lényege, egyben a színház küldetése is. Örömmel adunk róla hírt, s biztatunk kicsiket-nagyokat arra, hogy nézzék meg és érezzék át Fruzsina-tündér kedves-bájos útjának elbűvölő pillanatait. Kalandra fel!

Karádi Zsolt



A CSODAVÁRAS MINDIG KEVÉS

A gyerekek figyeltek, őszintén drukkoltak, lelkesek voltak.

A kelekótya tündér a Móricz Zsigmond Színház új évadának első ősbemutatója. Öröm is lehet, hogy a színház a legkisebbeket becsüli meg ezzel a gesztussal. Jeli Viktória, Kazár Pál, Stevanyik András darabját, A kelekótya tündért jókedvű előadásban láttuk. Játék volt ez, afféle beavató színház, amelyben fiatal nézők – alsó tagozatosak – nem vették észre, hogy egy sajátos kísérlet alanyai és tárgyai egyszerre. A gyerekeknek szóló darabokban már kényszernek számít, hogy a közönséget a színészek bevonják a játékba. Kérdeznek, s választ várnak. Ezek az eldöntendő kérdések azonban sok veszélyt rejtenek magukban.

A gyerekközönség sem a régi

Amikor az előadást láttam (október 18-án délután), gyakran előfordult, hogy a várt igen helyett nem volt a válasz, s a színészek helyzet felismerési rutinjának volt köszönhető, hogy folytatódhatott az előadás. Bizony, ez a gyerekközönség sem a régi már, amelyik áhítattal ült a színházban. Ma már úgy viselkedik, mint a köznapi életben, főképpen infantilis, pláne, ha többen vannak egy csoportban. Itt pedig voltak pár százan. A színészek, akiket Pregitzer Fruzsina tapasztalata, bölcsessége irányított, a hangulat, a következetes építkezés egy fél óra után megváltoztatta a közönséget. A gyerekek figyeltek, őszintén drukkoltak, lelkesek voltak, s minden bizonnyal többé-kevésbé felfogták a darab üzenetét is: a nagy álmok megvalósításáért dolgozni kell. Nem elég csak álmodozni! A sikerek elérése fontos lelki támasza az embernek, gyermeknek, felnőttnek egyaránt. Csak jó tudatosítani, hogy nem mindig a csodavárás a legfontosabb, az élet tele van apró, de fontos eredménnyel. Erre is tanított ez a gyerekeknek szóló darab, kellemes zenével.

Öröm, lelkesedés, játékkedv

Ez a muzsika súrolja a slágerré válás határát, de nem akar szirupos lenni. Segít abban, hogy Barta Éva, Fridrik Noémi, Kuthy Patrícia, Antal Bálint fiatalos játéka kellemes egy órányi élményt szerezzen a gyerekeknek, a fiataloknak. Tetszett Paráda Zsolt többfunkciós háza, Ladányi Andrea koreográfiája, Kazár Pál zenéje. Márk-Nagy Ágota biztos kezű rendezése engedte érvényesülni a színészek örömét, lelkesedését, játékkedvét.

Nagy István Attila
Megjelent a Kelet-Magyarország 2010.10.20-i számában.


Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi