Paul Maar

HOPPLÁDA

(Zenés mesejáték)

Fordította: Mohácsi Árpád

Rendező: TÓTH MIKLÓS

Bemutató: 2011. október 8.



Szereposztás



Látványtervező: GROSSCHMID ERIK
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
Irodalmi konzultáns: GIMESI DÓRA
Ügyelő - Rendezőasszisztens: DANKÓ ISTVÁN
Súgó: NAGY ERZSÉBET



A darab

Mesejáték a barátságról, az egymásra utaltságról. Két furcsa, szeretetreméltó hőse fontos kérdésekkel kerül szembe életük egy különleges napján, mikor váratlanul egy idegen toppan be hozzájuk. Ráadásul ennek az idegennek van egy hatalmas, gyönyörű dobja, ami ugyancsak megmozgatja a fantáziát - egy varázsdoboz, egy csodahangszer, egy hoppláda... De vajon az az igaz barát, aki azt mondja magáról? Lehet-e a barátom, aki megpróbál becsapni? Hogyan kell bocsánatot kérni, ha megbántottam azt, aki fontos nekem?
Paul Maar világszerte gyakran játszott műve nemcsak a gyerekeknek lebilincselő élmény, hanem a felnőtteknek is elgondolkodtató perceket szerez.



Galéria


Plakát, szórólap



Fotók: Karádi Zsolt



Fotók: Homonyik Csilla



Fotók: Nagy Erzsébet



Így készült...

WERKli
Készítette: Nyíregyházi Televízió (Szerkesztő, vágó: Olasz Bertalan)



Kritikák

MESE LÁDÁKRÓL ÉS BARÁTOKRÓL

A gyermeki lelket nagyapaként is jól ismerő Paul Maar meséje hatásosan elevenedett meg a színpadon.

Milyen jó, ha az embereknek van egy-egy ládájuk! Hát még ha barátjuk is van! Akkor aztán holmi idegen Hoppmarsallok sem fognak ki rajtuk. Az 1937-es születésű Paul Maar szerint ez utóbbiakkal vigyázni kell. Nem lehet tudni, mit akarnak, miket ígérnek, s tulajdonképpen miért tüntetik el a ládát. Az eredetileg festészetet és művészettörténetet tanuló, példaképeit az angol abszurd irodalomban megtaláló, s ma a német nyelvterületen nagy népszerűségnek örvendő, a magyar piacon több gyerekkönyvvel jelenlévő, a gyermeki lelket nagyapaként is jól ismerő Maar kedves története a Móricz Zsigmond Színház nagyszínpadán hatásos előadásban elevenedett meg.

Teljes varázslat

A Hoppláda (amelynek bemutatásához az író engedélyét a Verlag für Kindertheater Weitendorf GmbH és a Hofra Kft. közvetítette), a legkisebbekhez szól. És nem is akárhogyan! Magam az október 8-i bemutatón azt tapasztaltam, hogy az óvodás, illetve alsó tagozatos kicsinyek hallatlanul kedvelték a darabot. Igaz, életkorukból adódóan elsősorban a helyzetkomikumra reagáltak élénken, a szövegben rejlő humor (és gondolatiság) rejtve maradt előttük. A színészi játék azonban – nem véletlenül – teljesen elvarázsolta őket!

Magával ragadó játék

A Tóth Miklós igazán gyermekbarát rendezésében (látványtervező: Grosschmid Erik) megelevenedő Hoppláda három szereplőt mozgatott. Adalberta Fridrik Noémi, Borsó Fellinger Domonkos, a Hoppmarsall pedig Nagyidai Gergő megjelenítésében vált a lelkes kicsik élményévé. Fridrik Noémi számára a mese amolyan „jutalomjáték”: minden gesztusa, minden mondata hatásos. Széles ecsetvonásokkal felvázolt, kellőképpen pörgő Adalbertája magával ragadta nebulókat. Fellinger Domonkos visszafogottabb Borsóként kitűnően ellenpontozta az ő lendületét, Nagyidai Gergő pedig (pergődobbal a nyakában) kettejük naiv bájának furfangos ellensúlyát képezte. (Tóth Miklós kedves ötlete az Adalberta és a Hoppmarsall között egy-két pillanatra megszülető vonzalom felvillantása…)

Mese a barátságról

A barátságról, s a varázslatról szóló, Mohácsi Árpád ötletes fordításában játszott „fantasztamítikus” Paul Maar-mese, amelyben „mindkét láda / madárlátta”, s ahol a Hoppmarsall is „dobszerűen dobos”, élvezetes előadás. A felnőtt kísérők a sok helyütt sziporkázó dialógusokat, a kicsik meg a látványos mesét élvezhetik. Ez pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a legkisebb nézők is megérezhessék a színház varázsát…

KARÁDI ZSOLT
Megjelent a Kelet-Magyarország 2011. október 11-i számában.



„VISZI A FURGON A LÁDÁT!”
A MÓRICZ ZSIGMOND SZÍNHÁZ HOPPLÁDA CÍMŰ MESEJÁTÉKÁRÓL


A Móricz Zsigmond Színház a legkisebbekre is gondol: az ebben a félévben műsorra tűzött Hoppláda című mesejáték a legkisebb színházba szoktatható korosztálynak szól: óvodások és kisiskolások töltik meg a nagyszínpad nézőterét ezeken a délelőttökön.

Ahogy kialszanak a fények a nézőtéren és felgördül a függöny, két hatalmas láda látványa tárul elénk. Vagy mégsem olyan hatalmasak? A hátteret adó díszlet még hatalmasabb virágai azt sugallják: a manók világába csöppentünk. De ámuldozni nincs sokáig idő: egy marsallnak öltözött katonafigura (Nagyidai Gergő) jelenik meg hirtelen, s dobolásával azonnal magára vonja a kis nézők még kalandozó figyelmét. Ahogy levonul a színpadról, már feszült figyelemmel, kíváncsian lesik: mi lehet a ládákban? Nem kell sokáig várakozni. Hamarosan megismerkedhetünk a darab két főszereplőjével, Adalbertával (Fridrik Noémi) és Borsóval (Fellinger Domonkos). Adalberta rendkívül energikus, gyors észjárású figura, míg Borsó épp az ellentéte: lassú felfogású, elmélázó, Adalberta gúnyolódásainak és csibész tréfáinak állandó elszenvedője. A két ellentétes karakterű figurát mégis összekötik a barátság szálai: a gyerekbarátságé, amely épp olyan hirtelen képes megszakadni, mint amilyen gyorsan, mindent feledve újraszövődni. Ennek a barátságnak a próbáját ábrázolja a mesejáték, s talán, nem árulok el túl sokat, ha leírom: happy end-del végződik.

A szünet nélkül játszott, egy órás darabban, mely képes mindvégig fenntartani a gyerekközönség figyelmét, a két kontrasztos figura, Adalberta és Borsó beszélgetései, játékai, veszekedései, gyerekes tréfái uralják a színpadot. Paul Maar német szerző Magyarországon is sokszor színpadra vitt, népszerű darabja nélkülözi a kusza történetszövést, szinte eseménytelen, a fordulatos történet helyett (melyet a célkorosztály nem is igen tudna még követni) főként a helyzetkomikumokra, a színészek túlzó gesztusainak komikumára épít, s a közönség reakciója bizonyítja, hogy sikerrel. Figuráival a gyermekek számára ismerős világot teremt a színpadon, így történetükkel a gyerekek rögtön azonosulni tudnak, magukénak érezhetik a színpad világát. Borsó és Adalberta semmivel sem különlegesebb, mint bármelyik óvodás gyerek: ugyanúgy játszanak együtt, ugyanúgy kapnak hajba, ugyanúgy csúfolják vagy bántják egymást – és ugyanolyan nagy szívvel és hirtelen tudnak egymásnak megbocsátani, mint a nézőtéren ülő gyerekek. A kis nézők irántuk érzett rokonszenvét mi sem bizonyítja jobban, hogy, mikor valamelyiküket méltatlanság éri, a nézőtér felbolydul, s egyként próbálja figyelmeztetni a több tucatnyi gyerek, teli torokból kiabálva a rászedett hőst. „Viszi a furgon a ládát!” – figyelmeztetik a csúnya lopásra a láda tulajdonosát. A történet azonban nem áll meg, a szereplőknek, mit sem hallva, a maguk útján kell felderíteniük az igazságot.

A Hoppládával Tóth Miklós rendezésében egy, a gyermekek világát és befogadóképességét jól ismerő, szórakozási igényeit találóan kielégítő, tanulságot sem nélkülöző mesejáték elevenedik meg a színpadon, kicsik és kísérőik egyforma felüdülésére.

KULIN BORBÁLA
MEGJELENT A NYÍREGYHÁZI NAPLÓ 2011. OKTÓBER 30-I SZÁMÁBAN.

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi