Bagossy László

A SÖTÉTBEN LÁTÓ TÜNDÉR

(Mesebeszéd)

Rendező: TASNÁDI CSABA

Bemutató: 2013. április 20.



Szereposztás



Látványtervező: VARJAS ZSÓFI
Dramaturg: SZOKOLAI BRIGITTA
A rendező munkatársa: DEMETER ANNA


A darab

„Én, a legkisebb, a Pirinyó Minyó, semmiben, de semmiben se tudtam a legügyesebb lenni a testvéreim között. Ezért suttogva kértem anyámat, hogy most lesz szíves csak engem szeretni, lesz szíves csak rám figyelni, és lesz szíves csak nekem mondani egy mesét, olyat, amiből megtudhatom a tündér-nevemet, és hogy miben lehetnék a testvéreim között a legügyesebb. Mert a bánatom már akkora, hogy ilyen kicsi létemre, nem is tudom, hogyan fér belém…”
Tündéranyám ekkor azt mondta nekem: „Olyan mesét mondok neked, ami a kimondott szavak által a Fekete-tenger hetvenhetedik szigetének a legsötétebb csücskébe vezet. Aki erre az útra el akar jönni velem, annak a kimondott szavakat a sötétben is látnia kell. Aki pedig erről az útról visszatér, az lehet a legbátrabb testvér, az lehet az összes testvér közül a legsötétbenlátóbb: a Sötétben Látó Tündér.”



Galéria



Kritikák

Mese a fényről és a sötétségről

A Sötétben Látó Tündér mindannyiunkhoz szól. Fölemeli varázspálcáját és feltámad a fény. Ha figyeljük őt, már mi sem botorkálunk a homályban. Látjuk a csodákat.

A MŰvész Stúdióban sajátos csoda tanúi lehetünk: csaknem egy órán keresztül hallgathatjuk Gosztola Adélt, aki tündérmesét mond. A feladat nehéz: egyedül, az emberi szó erejével, (és csak azzal!) lekötni a gyerekeket – nem mindennapi színészi teljesítmény. Bagossy László költőien szép szövege minden olyan kalandot tartogat, amelyet a „bontakozó gyermeki lélek” örömmel fogadhat. A legkisebb tündér, Pirinyó Minyó adja elő azt a történetet, amelyet édesanyja mondott neki „azon az éjszakán”. Ahogy felidézi a mesét, maga is annak hősévé válik. És ahogy hallgatjuk, ahogy a fény halkul illetve erősödik, magunk is ott vagyunk, a Fekete-tenger hetvenhetedik szigetének legsötétebb csücskében.

Képzelet, varázs, sejtelem

Tasnádi Csaba rendezése (dramaturg: Szokolai Brigitta, látványtervező: Varjas Zsófi) mintha Bruno Bettelheim igazát vallaná: a neves pszichológus a mesemondást fontosabbnak tartja a mese olvasásánál is. (Bettelheim vallja: a gyermeket azok a históriák gazdagítják igazán, amelyek megmozgatják a képzeletét, megbékítik rettegéseivel és vágyaival, s megoldást kínálnak nehézségeire. A mese végtére is a belső problémák megfejtéséhez ad áttételes javaslatokat.) Tasnádinál a beszélő nem eljátssza az eseményeket, hanem elmondja. Az általa megélt megpróbáltatásokat nyújtja át nekünk. A varázsos díszlet, az időnkénti vetítések és a sejtelmes akkordok (zenei vezető: Kazár Pál, munkatárs: Holik Zsolt) árnyalják a lélekben megszülető értelmet.

Látni a sötétben

Tasnádi Csaba az egész előadást az emberi szóra bízza. A színházon kívül kavargó kaotikus mindennapokból kiszakítva – pusztán a mese szavai nyomán – megelevenedő világot ketten alkotják: Gosztola Adél és az őt hallgató gyermek. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy megteremtse a mesemondás intimitásának, a beszéd világteremtő erejének és az értő befogadó közös erőfeszítésének dialógusát. A gyermek a kiváló színészi munka és a visszafogott, bár attraktív látvány következtében lelkében maga alkotja meg Tökmakk királyfi mozgalmas történetét. Együtt küzd vele, s együtt harcol a boldogságért. Amíg elkísérjük, magunk is látókká válunk. Látunk a sötétben. Mint Pirinyó Minyó, a legkisebbik tündér.

Karádi Zsolt

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi