Móricz Zsigmond

NAPLÓK

(Színpadi játék a húszas évek végéről - egy részben)

Rendező: BODOLAY GÉZA

Bemutató: 2013. január 12.



Szereposztás



A NAPLÓK kiadásának szerkesztője: CSÉVE ANNA

Díszlet-, jelmeztervező: PÁLÓCZY MAGDOLNA
A rendező munkatársai: Áts Zoltán, Dankó István, Demeter Anna,
Hauzer József, Matejkó Marianna, Sárközi István


A darab

A Noran Könyvesház a 2011 könyvhétre vaskos kötetben jelentette meg Móricz Zsigmond életének talán legviharosabb két esztendejében, 1924-25-ben keletkezett naplóit. Az tavalyi könyvhétre boltokba került az 1926-29-et felölelő, második kötet. Móricz Zsigmond jelentős mennyiségű naplókéziratot hagyományozott az utókorra. Az írást szenvedéllyel űző, egyik szövegét a másikkal gyógyító, a hétköznapi eseményeket azonnal a művészi megfogalmazás síkjára emelő író levél- és versíráskor is több papírpéldánnyal dolgozik: az egyikkel a valós életét alakítja, a másikkal a magánjegyzeteket, a naplót, a megírandó regényeket gazdagítja - talán ránk, kései olvasókra gondolva… Színházunk ezzel az irodalomtörténeti (?), mélylélektani (?) barangolással kíván megemlékezni névadója halálának 70. évfordulójáról.



Galéria

Fotók: Karádi Zsolt, Karádi Nóra
Plakátterv: László Rita Emőke



Kritikák

Játék Móricz naplói nyomán

Amikor a nyíregyházi teátrum műsorára tűzte Bodolay Géza rendezésében a Naplók című előadást, nem az intimpistáskodás vezette. Sokkal inkább az, hogy szélesebb közönséggel ismertesse meg – tankönyvi sablonoktól mentesen – az embert, az alkotót, a férfit. Az író halálának hetvenedik évfordulója tiszteletére bemutatott darabban megelevenedik Móricz 1924 és 1929 közötti életszakasza, összes kuszaságával, alkotói és személyes válságával együtt.

Élethabzsoló és esendő

Az előadás maradéktalan élvezete azonban olyan háttértudást igényel, amely nélkül a dialógusok-monológok (és a játék) számos pontja nem érthető. A Naplók két kötete 1676 oldal: nyilván elvétve akad olyan néző, aki végigolvasta volna. Éppen ezért értékelhető Bodolay Géza heroikus vállalkozása, amennyiben ebből a végtelen szövegtengerből fogyasztható, nyolcvan perces produkciót hozott létre. Munkájában leginkább izgalmas az az igyekezet, amellyel a feljegyzések-levelek-novellisztikus naplóbejegyzések epikus hullámait színszerűsíteni akarta. Emiatt dúsul fel az est élő zenével (Varga Lívia, Roskó Béla) és négy remek alakítással: mindenki mindenkit játszik itt.
Az, hogy a Móricz Zsigmondot három színész alakítja (Petneházy Attila, Nagyidai Gergő, Varga Balázs) nemcsak amolyan posztmodern ötlet, hanem koncepció. Messzemenőkig kifejezi azt, hogy az író mennyire sokrétű személyiség. Az előadás éppen ezt a sokarcú Móriczot akarja láttatni: azt, aki egyszerre élethabzsoló-életigenlő és esendő ember, politikailag felelősen gondolkodó művész és bujaságától szenvedő férfi. Emellett az is jó ötlet, hogy Gosztola Adél formálja meg mindhárom nőt, akik ekkoriban szerepet játszottak az életében.

Játékos keretek

A Naplók Bodolay Géza olvasata. Más rendező mást emelt volna ki a hatalmas méretű alapanyagból. (Nem ártott volna életrajzi támpontokat adni a befogadók számára: leírni, ki Olga, ki Oláh Gábor, s mit illene tudni például Molnár Ferencről…) Cséve Anna, az 1924-25-ös Naplók előszavában azt mondja: Móricz műve „parttalan és különböző műfajokba szétágazó, vég nélküli írás”. A nyíregyházi előadás ezt a parttalanságot szándékozott bizonyos játékos, humorban is bővelkedő keretek közé szorítani. A Pálóczy Magdolna szerelmet-halált asszociáltató vörös (és fekete) látványvilágában azonban elsikkadt a móriczi dráma: „nekem több az életnél, a szerelemnél, a családnál, mindennél az Írás.”

Karádi Zsolt

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi