Sütő András

A SZUZAI MENYEGZŐ

(Dráma két felvonásban)

Rendező: BAGÓ BERTALAN

Bemutató: 2012. március 24.



Szereposztás


TOVÁBBÁ: Bajusz Emőke, Csontos Noémi, Dubrovka Tamara, Marcsinák Anikó, Mészáros Tímea, Munkácsi Anita, Palicz Eszter Alma, Vámosi Judit, Budai Norbert, Holló Arnold, Kertész Zsolt, Sárközi Attila, Tóth Viktor, Varga Gyula, Vámosi Gergely


Látványtervező: VERECKEI RITA
Dramaturg: TUNCSI ANDRÁS
Ügyelő: Kováts István
Súgó: Kovács Katalin
Rendezőasszisztens: Rajkó Balázs


A darab

Színes és festői lehet az a fantázia-kép, amely az emberek gondolataiban megjelenik a cím hallatán. De valójában mit is takart az a nagyon is tudatos, politikailag eltervezett és megalapozott döntés, amely Nagy Sándor, Perzsia elleni hadjárata során képviselt asszimilációs politikájának érdekében állt?

Kr.e. 324-ben Alexandros, indiai hadjáratáról visszatérőben Susába érkezett, itt várta be hadseregének másik felét. A viszontlátás örömére hatalmas, több napig tartó ünnepségeket tervezett, a műsorban színdarabokkal, versenyszámokkal, bankettekkel és egyéb szórakozásokkal fűszerezve. Az öt napig tartó tömeges esküvőn tízezer közrendű katona kelt egybe ugyanennyi perzsa nővel. „A lakomára állítólag kilencezren voltak hivatalosak, és mindegyikük arany ivópoharat kapott az áldozathoz.

A ceremónia immár perzsa szokás szerint zajlott, ezzel is hangsúlyozta Alexandros legnagyobb jóindulatát a perzsa nemesség előtt. Arrianosz szemléletesen írja le az esküvő menetét; sorban székeket helyeztek el a vőlegények számára, majd a köszöntők után bejöttek a menyasszonyok, és mindegyik a számára kiválasztott vőlegény mellé ült. Megfogták egymás kezét, majd megcsókolták egymást. A király kezdte el a ceremóniát, ugyanis az egész ünnepséget egyszerre és ugyanolyan módon tartották. Ezután mindegyik vőlegény kézen fogta menyasszonyát és elvonultak a nászszobába.

Sütő Andrást sokat foglalkoztatta Nagy Sándor perzsa hadjárata és a görög kultúra erőszakos terjesztésének következményei. Legelőször diákkorában olvasott a történetről majd 1973-ban megírta Perzsák c. esszéjét és 1980-ban, A szuzai menyegző c. színpadi művét.

A fordulatos dráma választ ad a fent feltett kérdésre: vajon milyen szándék húzódik meg a hatalom részéről, amikor a legyőzötteket a győzők tömeges nászra kényszerítik?!



Galéria


Tervezte: László Rita Emőke


Fotók: Homonyik Csilla, Karádi Nóra, Karádi Zsolt



Kritikák

„AZ ÁLOMHÁZ KAGYLÓZÚGÁSÁT HALLOM”

Zengzetes magyar nyelven megírt parabolikus drámát mutatott be szombaton a Móricz Zsigmond Színház.Sütő András 1980-ban keletkezett műve, A szuzai menyegző valós történelmi eseményem alapul. Plutarkhosz leírta, hogy Alexandrosz, azaz Nagy Sándor makedón király Kr.e. 323-ban, a hellenizmus magasabbrendűségének nevében megparancsolta tízezer katonájának: házasodjanak össze előkelő perzsa nőkkel. Maga feleségül vette a legyőzött Dareiosz lányát. Célja nem volt kevesebb, mint az: a majdan megszülető, göröggé nevelt gyermekek egy-egy sort alkossanak a „hellén falanxban…”

Örök konfliktus

Sütő Andrást drámaíróként az a kérdés érdekelte, miként viselkedik „az ember a hatalom kezében és a hatalom az ember kezében; mit csinál vele, hogyha megkapja, vagy mi történik vele, ha a hatalom mások kezébe kerül”.
A probléma ugyanolyan eleven ma, mint annak idején, ugyanis hatalom és egyén konfliktusa: örök. Ezt az időtlenséget hangsúlyozta a nyíregyházi bemutató is. Rendezője, Bagó Bertalan (és a látványtervező, Vereckei Rita) a líraian árnyalt, olykor esszébe hajló sütői nyelv üzeneteit (fiktív) terepszínű harci egyenruhák, valamint tiszti öltözetek segítségével hangsúlyozottan erősítette föl. (A hatalomkiépítés általános módozatainak parabolájaként láttatott darabban az Örömóda- és az Újvilág szimfónia-dallamok felhasználása túlzottan direktnek tűnt.)

Hatásos zárlat

Az eredetileg három felvonásos drámát Tucsni András dramaturg két részbe sűrítette. Az így feszessé tett darab (például az utolsó jelenet elhagyásával) az eredetinél hatásosabb zárlatot kapott. A hatáskeltés számos eszközével élő Bagó Bertalan a nehéz szöveget mindvégig erőteljesen kézben tartotta, így a befogadó képes követni a – Görömbei András szavaival – „félelmi légkört” teremtő, „önistenítő hatalmi téboly” szerteágazó történetét. A műben Sütő az Alexandrosz beolvasztó politikájával szembeszegülő és annak behódoló magatartásformákat vizsgál. Az aljas makedón hatalomgyakorlás, a történelemhamisítás árnyékában születő szerelem, a gyilkosság, a bűn és a halál közegében pergő história nem kis színészi feladatokat jelentett a társulat tagjai számára.

Egyetemes létproblémák

Az előadás főhőse Parmenion, Alexandrosz barátja. Illyés Ákos gazdag érzelmi rezonanciával vetítette elénk az érte méregpróbát is kiállt, ellenben politikáját zsákutcának tartó, a kiszabott nászt megtagadó, Éannába beleszerető, de meg nem alkuvó férfiút. Éannát, Bétisz megalázott, később mindenkit megátkozó, majd a szerelemben „az álomház kagylózúgását halló” leányát Budai Zsófi erős kontúrokkal rajzolta meg. Drámai erővel láttatta a be nem hódoló Bétiszt Gáspár Tibor, miként az ifjú Besszoszt Nagyidai Gergő. Puskás Tivadar, Horváth Sebestyén Sándor, Varga Balázs, Tóth Zoltán László, Barta Éva, Kameniczky László, Gyuris Tibor, Pásztor Pál, Rák Zoltán, Vizkeleti Zsolt egyként jelentősen járult hozzá a sikerhez. Kiváló volt Roxánaként Horváth Margit és Kalliszthenészként Kricsár Kamill. A Vereckei Rita sokfunkciós díszletében játszott dráma a mindenkori hatalom eltorzulásának lehetőségeire figyelmeztetett. A szuzai menyegző – miként Bertha Zoltán fogalmazott – „egyetemes emberi gondtapasztalások és emberiséghorizontú létproblémák messze világító foglalata…” Így volt ez a Móricz Zsigmond Színházban is.

Karádi Zsolt



„A SZUZAI MENNYEGZŐ” – MÓRICZ ZSIGMOND SZÍNHÁZ ELŐADÁSÁNAK IMPRESSZIÓJA KISSNÉ HARMAN JUDIT FOTÓI ALAPJÁN

Olyanról már mindenki hallott, hogy valaki úgy mond értékítéletet, vagy tesz kísérletet egy benyomás összegzésére, hogy ehhez az anyagot másodkézből kapja, például valakitől valamit hall, és ezután mond ő véleményt. Ez persze nem helyes, nem is kell ragoznunk! Viszont, ugye történt már velünk olyan – és erre különösen a kissé korosabb, mint tini korosztály emlékezhet -, hogy idegen nyelvű műsort, filmet néztünk, és próbáltuk meg a képek, cselekmény, gesztusok alapján megállapítani, hogy tulajdonképpen mit is látunk, mi a film. A régi, idegen nyelvű tévéadás figyelésének szellemi élménye, játéka jutott eszembe Kissné Harman Judit (PegazusTv Kft. Alkalmazott fotográfus tanulója) fotóit végigpergetve. Nem azért, hogy szembe dicsérjem a fotóst, de a fotóit végignézve számomra, aki még nem láttam az előadást, érthetővé vált a darab.
Az emberfia történelmi tanulmányaiból vagy a Wikipédiából tudhatja, mi is az „a szuzai mennyegző”.
Nagy Sándor makedón király tömeges esküvőre adott parancsot harcosai és a legyőzött, meghódított perzsa lányok között. Azaz a nyugatiak és a keletiek között. Hitte, ezzel az esküvővel békét teremthet, és a sok száz frigy révén egységbe forraszthat nyugatot és keletet.
Ezt a drámát, mert dráma ez a javából, Sütő András is feldolgozta.
És itt, mielőtt tudnánk a drámáról bármit is, bújnak elő belőlünk a kérdéseink! Kelet-nyugat? Nyugat győz, kelet a legyőzött? Kelet mindig az alávetett, a nyugattól letiport lehet? És ebben a drámában mi, magyarok hol vagyunk, mik vagyunk, lehetünk? Nyugatiak? Keletről jöttek? Nyugat felé tartók? Nyugatnak sosem kellők? Alávetettek? Legyőzöttek vagy győzők? És Sütő András, aki erdélyi magyar író, mit akart ezzel a nyugat-kelet szembeállással, erőszakos békéltetéssel kifejezni?
Na, ettől lesz minden nagyon érdekes egy ilyen „szuzai mennyegző” témafelvetésben. Ki győzhet így, kinek lehet győzni, a nyugati magyarnak, vagy a keleti székelynek? Bal karnak a jobb kar felett!

Bagó Bertalan modern díszletezésű és felfogású rendezésében egy különös, és különlegességében, másságában gondolatébresztő (majdnem úgy írtam, hogy gondolatélesztő) világot ismerhet meg a néző. Jómagam, ahogyan ígértem, a fotók alapján sugallt impresszióim írom most le:
Megjelenik nyugat. Hagyományos, nekünk szokott ruhában. Európai szerelésben. De fenyegetőn, már ruházatában is fenyegetőn, mert katonaruhában. Ez a katonaruha egyenruha, egységes, egyéniségmentes ruházat. Csak egy-egy fő arc emelkedik ki, emelkedhet ki a tömegből, az egységes katonamasszából. Gyuris Tibort és Illyés Ákost fedezi fel szemem, kemény arcélük határozottságot sugall. A másik oldal a keleti. Az itt és most, és mindig is közel-keletieknek megjelenítettek. Úgy tűnhet a burnuszok, kaftánok, turbánok, burkák és csadorok egységes rengetege ez, mégis itt, ezen az oldalon, ebben a világban a figyelő szem több egyéniséget fedezhet fel, mint amoda. Ott, a nyugaton!
Keleten misztikum van. Úrnő jelenik meg, és vele a múlt. A múlt, amely a történelem. De ott vele szemben a nyugat, a történelemből tudjuk, a győztes. Aki hiszi magáról, hogy mindig győzni fog. Örök nyertes nyugat! Úgy is viselkedik az az oldal. Látom a fotókon. Öntelt arcok. Kivagyiság, nyugat a te neved! A nyugat, ahogy jön, hódít. Lányt kaparint kézbe, hisz nem tisztel se istent, más istenét, se embert. Durvák, vetkőztetők, szenvtelenek. Ők a győztesek. Ilyenek a győztesek! Ezt minden vesztes megtapasztalhatta már. De a lemeztelenítés után következne, következhetne, mert következnie kell a végkifejletnek. Egy nyugati van, ki békét akar, az ő békéjét, a győztes békéjét. És erre az alávetettnek, a legyőzöttnek békülnie kell. Békülnie kötelesség.

Következik a mennyegző, már mindenki fehérben, egységesen, groteszk táncban. Hogy látva mindezt, az ember gyomra hevesen kavarog. Nem azért, mert nem akarja a békét, hanem mert nem ezt a békét, hanem a mindenki békéjét kellene véghezvinni.
…Ez „a szuzai mennyegző”? Vagy ez is lehet „a szuzai mennyegző”?!
Egy tény, egy mű, egy színház, egy előadás, egy fotósorozat.
És az ÉN IMPRESSZIÓM! Egy lehetséges impresszió…

Petrusák János

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi