W. A. Mozart

Emanuel Schikaneder

A VARÁZSFUVOLA

(Opera-játék)

Rendező: TASNÁDI CSABA

Bemutató: 2011. november 12.



Szereposztás


TOVÁBBÁ: BUGYA ESZTER, CSONTOS NOÉMI, DUBROVKA TAMARA, HUNYADI DÖNIZ, KÁNTOR BIANKA, KOVÁCS KLAUDIA, KOVÁCS RÉKA, KOVÁCS ZSUZSA, KÓSA BOGLÁRKA, LÁZÁR ANITA, MARCSINÁK ANIKÓ, MATEJKÓ MARIANNA, MÁRFÖLDI ÉLETKE, MÉSZÁROS TÍMEA, PALICZ ESZTER ALMA, SOLTÉSZ IMOLA, SZABÓ CINTIA, SZUROMI GRÉTA, TÓTH AMINA, VAS VANDA, VÁMOSI JUDIT, BORBÉLY CSABA, BUDAI NORBERT, GUBA MÁTÉ, HOLLÓ ARNOLD, JELES HUBA, KERTÉSZ ZSOLT, KÓSA BALÁZS, MIXTAI ISTVÁN, SÁRKÖZI ATTILA, TÓTH VIKTOR, VARGA GYULA, VÁMOSI GERGELY


Konzultáns: SEDIÁNSZKY NÓRA
Animáció tervező: SZÖLLŐSI GÉZA
Animáció kivitelező: BÁNKI ÁKOS
Videó: KESERUE ZSOLT
Stylist: LAKATOS MÁRK
Hangeffektek: BORLAI GERGŐ
Zenei munkatárs: KAZÁR PÁL
Ügyelő: Lengyel János
Súgó: Kovács Katalin
Koreográfus asszisztens: Vámosi Judit
Rendezőasszisztens: Fülöp Angéla
Társrendező – Koreográfus: LADÁNYI ANDREA



Az előadásban hallható lemezfelvétel a Decca Record Company Limited London engedélyével és a Universal Music Hanglemezkiadó Kft. szíves hozzájárulásával kerül lejátszásra.
A Bécsi Filharmonikus zenekart SOLTI GYÖRGY vezényli.
A szövegkönyv ERNEI JÚLIA fordítása alapján készült.






A darab

Wolfgang Amadeus Mozart operája a zenetörténet egyik legismertebb és leggyakrabban játszott remekműve. Érzelmekben és humorban gazdag mű, amely az emberi tisztaság, a szépség, a jóság és a bölcsesség eszméjét énekli meg.

Tamino herceg elindul, hogy kiszabadítsa Paminát, a gonosz Éj Királynőjének lányát Sarastronak, a Nap temploma főpapjának fogságából. A fiatalok egymásba szeretnek, de vágyuk csak akkor teljesülhet, ha végigjárják a bölcsességhez vezető utat. Próbatételeikben önmagukkal is meg kell küzdeniük: Taminónak meg kell tanulnia uralkodni érzelmein, míg Paminának magáévá kell tennie a feltétel nélküli szeretetet. Kitartásukkal és türelmükkel méltókká válnak az utolsó próbatételre, amelyben együtt győzik le az elemeket a varázsfuvola békét és harmóniát teremtő erejével. Az Éj Királynője hiába tör Sarastro birodalmára, a Fény szükségszerűen győzedelmeskedik a Sötétség felett.

E hallatlanul gazdag mű igazán élvezetes kikapcsolódást nyújt, minden korosztály számára tartogat mondanivalót. A varázsos elemeknek és fülbemászó dallamoknak köszönhetően bárki számára remek lehetőség, hogy megismerkedjen a műfajjal. Liebner János zenetudós szerint „A varázsfuvola tükör: önmagát látja, aki belenéz; és amit csak keres, mindent megtalál benne. Teljes, zárt világkép, az univerzum tükre.”



Galéria

Fotók: Karádi Nóra, Karádi Zsolt
Plakátterv: László Rita Emőke



Így készült...

WERKli
Készítette: Nyíregyházi Televízió (Szerkesztő, vágó: Olasz Bertalan)



Kritikák

KÉT CSABA MOZARTTAL BESZÉLGET

Nem kell túl nagy fantázia, hogy elképzeljük, ahogy Tasnádi Csaba, a rendező Tasnádi Csabával, az igazgatóval beszélget. Te, Csaba, mondja a rendező, mert a színházban mindenki tegeződik, hiába várom, hogy meghívjanak végre A varázsfuvolát megrendezni, úgyhogy megrendezném itt, Nyíregyházán. Te, Csaba, mondja neki az igazgató, megrendezheted, de nálunk nincsen operai tagozat, nem baj? Dehogy baj, feleli rendező Csaba, és az igazgató szavának megörülve tüstént munkához fog. Megszerzi a Solti-felvétel jogait, sajnos a második változatot, nem a régi talvelásat, habár, most elakadtam, Kurt Moll is fantasztikus Sarastro. A többi már gyerekjáték. Legalább a zenei színvonal biztosított.

Ha olyan, mintha háborognék, akkor hamis a benyomás. Alapjában véve én azt is elég jó programnak tartanám, ha összegyűjtenének egy halom embert, hogy hallgassák meg együtt A varázsfuvolát, jó, inkább a régebbi Solti-változatot, ha már Solti, mert azon Hermann Prey énekli Papagenót, de ezen nem veszünk össze. Ezen túl azonban a végeredmény nagyon nem kedvez a gonoszkodóknak. Már eleve nem lehet Tasnádi Csaba túlhatalmáról beszélni, a kész előadás inkább tűnik Ladányi Andrea és az animációkat készítő Szöllősi Géza és Bánki Ákos munkájának, mint a rendezőének. Hozzájuk csatlakozott még a stylist Lakatos Márk, aki valóban stylistként és nem jelmeztervezőként volt jelen, mert tervrajzok készítése helyett csupán bevásárolt a boltokban. Ettől aztán jó, friss, mai lett a látvány, Papageno sárga csukában és zokniban, kockás nadrágban, leopárdmintás nyitott bundában csámborog a színre, ezerszer jobb élmény, mint a hagyományosan idétlen madárember-jelmezek.

A végeredmény az évad egyik legkülönösebb opera-előadása lett, amelyben a valóságban egyetlen hangot sem énekelnek, a szereplők csak a dialógusokat mondják, az áriákat és együtteseket eltáncolják. Nyilvánvalóan némileg könnyítettek a tánckövetelmények, de így is dolgoznak a színészek, mintha a bányában volnának, kalapot levéve kell megemlékezni a Sarastrót játszó Horváth László Attila teljesítménye előtt, és számomra különösen nagy öröm az izompacsirta Nagyidai Gergő Monostatosként, sántán, mint az ördög, szarvas sisakkal a fején, végre egyszer értem, hogy miért van a történetben mindenki berezelve az amúgy mégis csak könnyű karaktertenortól. Dögös a három hölgy bugyit-melltartót villantó hálóruhája, a Paminát táncoló Budai Zsófi izmos vádlija. Végre egy A varázsfuvola opera-előadás, amely látványnak is olyan érzéki, mint zenének.

Egyébként nincs felforgatva a történet, az történik, ami szokott, elég bonyodalmas ez a darab önmagában is. A nyitány erős Bergman-utánérzés, és kicsit erősebb a hangsúly Sarastro és Pamina vonzalmán, ami se nem rossz, se nem indokolatlan. Kicsit a várhatónál ügyefogyottabb a folyton tajcsizó Tamino, ami már nem előny, de mit lehet tenni, Pásztor Pálban nincs olyan sok spiritusz. De végre Pamina az, akinek lennie kell, nem sápatag virág, hanem szélsőséges, gyorsan lobbanó lány, aki hol a mennyekben jár, hol a szakadék szélén, végre nem arra van, hogy megakassza az egyébként szépen haladó történetet.
Most tényleg halad, még ha érezni is azt a válságot, hogy a lemezhang mégsem mérhető az igazihoz, és hogy nem lehet túlzásba vinni a táncparádét, tekintettel kell lenni az ehhez nem szokott színészekhez. Mindennel együtt is felszabadító az előadás, olyan, amely után jólesik nyújtózni, végre valami, hála az égnek, hogy igazgató Csaba hagyta álmodni rendező Csabát.

FÁY MIKLÓS


LÁTOMÁS SZERELEMRŐL, MŰVÉSZETRŐL

Műfajok határán mozgó, vakmerő, posztmodern kísérlet született a Móricz Zsigmond Színházban.

„Operát Nyíregyházán? No, ne már!...” – gondolhatták sokan, amikor híre ment, mire készül a színház. A bemutató azonban őket is meggyőzhette: valami egészen különleges született. Valami különleges, jobb híján opera-játéknak nevezett alkotás, amely A varázsfuvola egyedi olvasata.
Tasnádi Csaba rendezése (társrendező: Ladányi Andrea, stylist: Lakatos Márk), rendkívül dekoratív előadás. Nem fejti meg Mozart titkát, inkább mintha Spike Hughes-szal vallaná: A varázsfuvola „olyan páratlan művészi élményt jelent, amely végső titkait soha, még saját halhatatlansága utolsó percében sem tárja fel”.

Ezrek szívében

Az új bemutató vakmerő kísérlet. Vakmerő, mert csaknem három órás terjedelmével műfajok határán mozog. Mozart harmóniái, amelyek – David Crains szerint – „ezrek és milliók eszében és szívében élnek”, most a nyíregyháziak számára válnak elérhetővé.
A Tasnádi Csaba és Ladányi Andrea csapata misszióként vállalta, hogy a szabolcsi emberekkel, akik közül kevesen jutnak el a budapesti Operaházba, megismertesse azt a zenét, amely „súrol valami leírhatatlant, valami létezésen túli örömöt és csodát” (Stefan Siegert).

Sarastro is szerelmes

E rövid írásban lehetetlen a libretto és a nyíregyházi változat azonosságait és különbségeit elemezni. (Csak néhány példa: a librettista Schikaneder szerint „Tamino pompás japán vadászöltözetben” jelenik meg. „Kezében íj, nyila nincs”. Ez magyarázza a kitűnő Pásztor Pál különös jelmezét, s ezért van nála a fuvolákból hajlított, íjra emlékeztető szerkezet. Vagy például: a keleti helyszínekhez, s a tündérmesékhez vonzódó Schikaneder tüzet, vizet, zsínórpadról leeresztett hölgyeket és fiúkat, élő oroszlánokat írt elő. Ezek helyett olykor mozgást szimuláló, olykor nonfiguratív vetített háttér látható. (Az előadás mintha vállalná némely Mozart-monográfusnak azt a véleményét, hogy maga Sarastro is szerelmes Paminába...) Az Ernei Júlia fordítása alapján készült szövegkönyv (konzultáns: Sediánszky Nóra), a klasszikus és kortárs tánc elemeit egyaránt felhasználó, sajátos koreográfia (Ladányi Andrea), az olykor Bosch-képeket felhasználó asszociatív háttérvetítés (animáció: Szöllősi Géza, Bánki Ákos, video: Keserue Zsolt), a hatásos hangeffektek (Borlai Gergő) alkotó módon járulnak hozzá Mozart világának maivá tételéhez.

Posztmodern látomás

Az izgalmas táncokban akadnak korábbról ismert „ladányizmusok”, s néha az ének hosszabb, mint amit az aktuális koreográfia ki tud tölteni. (A játék egy fontos pontján a folyton éhes Papageno (Rák Zoltán) Mozarttá változik, s madaraival együtt valamiféle revü részesei lesz…) A főszereplő Budai Zsófi, aki kecses hajlékonysággal teremti meg a szűzies Paminát. Sarastrot, a főpapot Horváth László Attila kellő bölcsességgel és szigorral, Papagénát Kuthy Patrícia kellő humorral és bájjal állítja elénk. Nagyidai Gergő a gonosz Monostatosként, Horváth Margit az Éj királynőjeként remekel. Az ő szolgái-segítői Jenei Judit, Fridrik Noémi és Barta Éva. Ügyesen alakít több szerepet Horváth Sebestyén Sándor és Varga Balázs. A varázsfuvola nemcsak Mozart művészetének summázata, hanem összegzi Ladányi Andrea és Tasnádi Csaba tálentumának eredőit is. A szabadkőműves s a maga idejében politikai utalásokkal rendelkező, eklektikus meséjű, német nyelvű hangfelvételen megszólaló opera kezükben a művészet és a szerelem posztmodern, a nézők aktivitására is számító látomásává vált.

Karádi Zsolt


ÁTALAKÍTOTT VARÁZSFUVOLA

Tasnádi Csaba, a Móricz Zsigmond Színház igazgatója régóta tervezi, hogy egy igazi opera előadást láthasson a nyíregyházi közönség. Nem vendégjátékot, hanem olyat, amelyet a társulat tagjai hoznak létre.

Csakhogy számos gonddal kellett megküzdeni. A színház alapító okirata szerint prózai tagozatú, így legfeljebb a zenés játékig juthat el. Az opera kivételes zenei és hangtudást feltételez, amellyel a társulat nem rendelkezik. Különleges ötlete támadt a színháznak. A Bécsi Filharmonikus zenekart Solti György vezényelte, az egyes szerepeket kitűnő énekesek adták elő.

Az opera-játék lehetőséget adott a prózai jelenlétre, így aztán Horváth László Attila, Pásztor Pál, Budai Zsófi, Rák Zoltán, Kuthy Patrícia, Horváth Margit, Nagyidai Gergő, Jenei Judit, Fridrik Noémi, Barta Éva és a többiek beszédükkel segítettek értelmezni a szöveget. Viszont Horváth László Attilából sohasem lesz opera énekes, szerencsére „tátognia” se kellett, hiszen az méltatlan lett volna hozzá is meg a színházhoz is.

A vállalkozás nagy kérdése, hogy mi a hozzáadott érték, ami ilyen körülmények között is indokolttá teheti A varázsfuvola bemutatását. A sikerben nagy szerepe van Ladányi Andreának, aki különleges koreográfiát álmodott a prózai színészek számára. Ráadásul olyat, amellyel meg tudtak küzdeni, kifejezőmozdulataikkal hozzájárultak az opera világához. Olykor ezek a mozdulatok furcsáknak tűntek, de megkettőzték a zenei világot, tehát mindenképpen gazdagabbá tették. Ebben a felfogásban a legsikeresebb Budai Zsófi volt Pamina szerepében, aki már-már a balett színvonalán volt képes eljátszani a szerelmes reménytelennek tűnő fájdalmát, majd örömét.

A varázslat előidézéséhez nagyban hozzájárult a stylist Lakatos Márk, aki szabadjára engedte a fantáziáját, egyúttal igazodott az opera világához is. Az animáció tervezője Szöllősi Géza, kivitelezője Bánki Ákos volt. Mindketten nagyszerűen működtek közre a sikerhez.

Akkor mit láttunk, hallottunk? Mozart A varázsfuvoláját vagy egy hanglemezt, amelyen a világhírű karmester, Solti György vezényel? Inkább egy újfajta operaértelmezést, amelyben egy idő után nem számít, hogy kinek mi a szerepe. Életre kelt egy nagy alkotás, amelyben Mozart azt üzeni mindnyájunknak: merjünk kilépni önmagunkból, hogy egy kalandos út után legyen kedvünk és örömünk visszatérni.

NAGY ISTVÁN ATTILA

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi