Peter Shaffer

BLACK COMEDY

(Fényes komédia)

Rendező: LENDVAI ZOLTÁN

Bemutató: 2012. november 17.



Szereposztás



Látványtervező: PÁLÓCZY MAGDOLNA
Súgó: Kovács Katalin
Ügyelő: Lengyel János
Rendezőasszisztens: Fülöp Angéla


A darab

Az ifjú szobrász, Brindsley Miller, és menyasszonya, Carol Melkett néhány drága, antik bútort kölcsönöznek engedély nélkül szomszédjuktól, hogy lenyűgözzék, egyrészt Carol katonatiszt édesapját, másrészt a Brindsley munkáinak megtekintése céljából ugyanazon estére vendégségbe hívott milliomos műgyűjtőt. Ám egy váratlan áramszünet, a szomszéd idő előtti visszatérése, valamint a fiú ex-szeretőjének hirtelen felbukkanása miatt az események kicsúsznak a fiatalok irányítása alól, és a helyzet egyre katasztrofálisabbá válik…



Galéria

Fotók: Karádi Zsolt, Homonyik Csilla
Plakátterv: László Rita Emőke



Kritikák

Játék sötétben (és világosságban)

Hanem a nézők remélhetőleg népes táborának is. Merthogy Schaffer bohózatában minden együtt van ahhoz, hogy a publikum jól szórakozzon. Az 1965-ben keletkezett mű egyből világhírűvé tette íróját; a darabot a színházak azóta is töretlen sikerrel játsszák itthon és külföldön egyaránt. Pedig, valljuk meg, az egyfelvonásos mindenekelőtt amolyan ötlet-vígjáték, amelybe vajmi kevés gondolat szorult. Azaz valamennyi mégis: a sötétben minden kiderül, minden és mindenki lelepleződik.

Rövidzárlat szeretővel

A Black Comedy amolyan bulvárdarab, amely kiváló alapötlettel rendelkezik. A fiatal szobrász életének emberi és művészi szempontból fontos estéjén meghívja menyasszonya katonatiszt apját, leendő apósát, miközben egy német műgyűjtőt is vár, hogy rásózhassa rendhagyó műalkotásait. Csakhogy rövidzárlat lesz, s ebből mulatságos helyzetek fakadnak. A bonyodalom folytatódik a kirámolt barát bútorainak visszacsempészésével és a váratlanul megérkező ex-szeretővel, hogy aztán minden végletesen összebonyolódjék. Schaffer ad abszurdum vitt darabja fekete komédia, ám egy teljes sötétben játszott színpadi mű mégiscsak elképzelhetetlen. Ezért aztán időnként meg kell világítani a teret. A színpadon végül minden feje tetejére áll: amikor pillanatokra megjön az áram, akkor van sötét, amikor elmegy, akkor van világos…

A burleszk irányában

Lendvai Zoltán rendező fergeteges tempót diktált. Ügyelt a sötétség-világosság konzekvens ellentéteire, ellenben a rengeteg csetlés-botlás, a bútorokban történő felbukások, a vetődések-esések egy idő után már nem jelentettek humorforrást. Lendvai az előadást igyekezett a burleszk irányába elmozdítani. Ez megnehezítette a színészek dolgát is. Fridrik Noémi Carollként, Illyés Ákos Brindsleyként remekelt. Horváth Margitot percekig nem lehetett felismerni – hála a maszkmesternek, s a kitűnő alakításnak. Tóth Zoltán László, Fellinger Domonkos, Kameniczky László néhány üde színfolttal emelte meg a darab olykor elpilledő humorát. Miként Puskás Tivadar és Kuthy Patrícia, aki néhány ügyes gesztussal jellemzi Mellkett ezredest, illetve a rámenős Cleát, a szobrász korábbi szeretőjét.. A nyíregyházi bemutató (látványterv: Pálóczy Magdolna) nézhető, kacagható, feledhető. Felhőtlen vidámság, kedves játékosság, lendületes humor. Ennyi. És nem több.

Karádi Zsolt



MEG NEM ÁLLNI

Fél kilenc van, szabadtér és a Black Comedy első néhány perce vaksötétben játszódik. Én tényleg azt hittem, hogy erre az ellentmondásra nem születik színházi reakció, és amikor egy kedves női hang bemondta, hogy nekünk darab szerint most tök sötétben kéne ülnünk, de ez nem lehetséges, ezért elnézést kér, akkor már egészen biztos voltam benne, hogy bénán fog indulni ez az egész. Aztán az intelligens robotlámpák fogták magukat, felénk fordultak és elkezdték kisütni a szemünket, úgyhogy hiába a kora esti félhomály, tényleg nem láttunk semmit abból, ami a színpadon történt. Frappáns színházi válasz ez egy kényszerhelyzetre, jó felcsapása az estének, ami az igényes szórakoztatás szándékával született.

A nyíregyházi színház előadása ennek forrását elsősorban a burleszkben kívánja megtalálni, ami teljesen adekvát lehet, hiszen hőseink egy áramszünet kellős közepén szerencsétlenkednek a vaksötétben, úgyhogy bőven van mód elesni a székben/asztalban/lépcsőben; nekimenni a korlátnak/berendezésnek/ajtófélfának; letapizni a lányokat ott, a fiúkat amott, illetve furcsa pozitúrákba szerencsétlenkedni magukat a szereplőknek. A sötétben való esetlenkedés motivációját pedig több bonyodalom is biztosítja. 1) a főhős, Brindsley ezen a napon szeretné megkérni barátnője kezét egy nem túl barátságos apukától, 2) Brindsley egy feltörekvő szobrászművész, és egy milliomos műgyűjtőt várnak estére, 3) azért, hogy jobb benyomást keltsen az ifjú pár, kölcsönvette a vakáción lévő szomszéd ízléses és értékes berendezési tárgyait, aki váratlanul haza toppan, 4) a főhős exe nem tud a készülő frigyről, és épp a lakás felé tart, 5) az elektromos művek kiérkező munkása ugyanolyan akcentussal beszél, mint a milliomos… Még folytathatnánk, a lényeg, hogy van miért mozgásban maradniuk a szereplőknek. Főhősünk mindemellett nagy hantagép, Hantaland pedig ingoványos talaj, nem nagyon lehet rá várat építeni.

Lendvai Zoltán rendezőt ez a hazugságépítmény kevésbé foglalkoztatta – igazából, hogy tartalmilag miért került elő a Black Comedy, nem derül ki –, inkább a jelenetek koreográfiáján van a hangsúly, és azon, hogy ne üljön le az előadás egy percig sem. Ettől egyfelől jó svungja lesz a látottaknak, másfelől nem enged magának pihenőt ott sem, ahol ennek helye lenne, így a poénok egy jó része csupán elhangzik, de nem üt. A gegek amplitúdója is igen nagy, van amelyik jól ül, de a pörgő burleszk helyett inkább csak tempós túlzásözön születik meg a színpadon, amelyet egyébként szerethetővé tesz a színészi játék.

Fridrik Noémi elkényeztetett Carol Melkettje például a kedves picsogás mellett megkapó rendületlenséggel fejeli le mindig ugyanazt az oszlopot, Puskás Tivadar karót nyelt Melkett ezredesének kemény szigorúságát összekacsintós hangsúlyai gyúrhatóvá puhítják. Tóth Zoltán László a szomszéd Harold Gorringe szerepében megmarad a jól kipróbált meleg-klisék könnyű, de kétségtelenül hatást keltő felrajzolásával és Horváth Margit sem aknázza ki igazából a zugivó vénkisasszony Miss Furnivalban rejlő finomabb humort, de delíriumos monológja legalább egy pillanatra ki tudja zökkenteni az előadást a nagy rohanásból. A Schuppanzingh-ot alakító Fellinger Domonkos az akcentusban keresi leginkább karakterét, Georg Bamberger szerepében Kameniczky László villámjelenése pedig csak arra elég, hogy lássunk egy milliomost.

Úgyhogy az este gyorsan elszalad. A végén megint jön a szemkisütés, és nem kérdés, hogy a történetben felgyulladó világosság Brindsley alapos elagyabugyálásával fog folytatódni, bár az is valószínűleg gyorsan és nagyobb következmények nélkül fog bekövetkezni, ahogy ez a meleg nyári este is így múlik el, de legalább jó hangulatban.

Hantalandról meg majd máshol, máskor beszélgetünk. Pedig lenne bőven átrágnivaló.

(Városmajori Szabadtéri Színpad, 2013. június 15.)


Zsedényi Balázs

VIDOR Fesztivál 2017

nagyszinpad szoro
kamara szoro

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi