Szép Ernő

LILA ÁKÁC

(Szerelmes história)

Rendező: KOVÁCS DÁNIEL

Bemutató: 2012. szeptember 29.



Szereposztás


VALAMINT A CASINO NÉPE:
KAMENICZKY LÁSZLÓ, CSONTOS NOÉMI,
SZAKÁLY VIKTÓRIA, VARGA-BAJUSZ EMŐKE,
HOLLÓ ARNOLD, LENGYEL JÁNOS

ZONGORÁNÁL: KAZÁR PÁL / TAMÁS ATTILA


Látványtervező: KÁLMÁN ESZTER
Dramaturg: RÓBERT JÚLIA és SZABÓ-SZÉKELY ÁRMIN
Koreográfus: HOLLÓ ARNOLD
Ügyelő: Lengyel János
Súgó: Kovács Katalin
Rendezőasszisztens: Fülöp Angéla


A darab

Szép Ernő fanyar humorú klasszikusa az „özönvíz előtti” Pesten játszódik. Tóth Manci, a „liget tündére”, és Csacsinszky Pali „bankfiú” véletlenül találkoznak össze egy padon. Pali egy másik nőt vár, az igazi nagy szerelmi kalandot, egy férjezett úrinőt, és közben unalmában, izgalmában évődni kezd Mancival:

„PALI
Hihetetlen! Egy ilyen moszat. Mit csavarogsz a ligetben?

MANCI
Hallja, nem vagyok moszat. Hogy jövök én ahhoz. S kikérem magamnak, hogy én csavargónő vagyok. Én a Műszínkörben voltam. Csak elfáradtam, mert sokat ültem… Mondja, hány óra most jelenleg? Nekem menni kell.

PALI
Mi köze egy ilyen giz-gaznak az időszámításhoz?

MANCI
Nézze, én ellógok innen, maga úgyis vár egy nénit!

PALI
Kérlek, csak méltóztassál maradni. Nem zavarsz!”

Édesbús szerelmi történet egy régi kort idéz, amikor divat volt a Ligetben ismerkedni, amikor a férfiak esténként a Casino-ba jártak mulatni, s a kis táncosnők álma az volt, hogy ott egy grófot fogjanak maguknak. A látszólag boldog békeidők romantikája mögül kíméletlen világ tárul elénk: Szép Ernő hősei boldogságukat keresve bukdácsolnak végig ezen a száz éves, ám minden ízében modern történeten.



Galéria

Fotók: Karádi Zsolt, Homonyik Csilla
Plakátterv: László Rita Emőke



Kritikák

Színes léggömbök a végtelenbe

A boldogság és boldogtalanság keserédes komédiája dekoratív miliőben jelent meg a Móricz Zsigmond Színház színpadán.
Szép Ernő Lila ákác című darabja a hajdani idők Pestjének impresszionista megidézése. Az eredetileg regényformában írott mű a főszereplő fiatalember monológja, amelyben beszámol barátjának szerelmi kalandjairól. A sikeres könyvből maga a szerző írt drámát 1923-ban. A nyíregyházi előadás (dramaturg: Róbert Júlia, Szabó-Székely Ármin) meghagyja a Szép Ernő-i világ sokrétűségét: az előadás az epika széttartó cselekményvonalait és a drámai lehetőségeket egyaránt felkínálja. Pali és Manci bontakozó, Pali és Bizonyosné beteljesülő kapcsolata a szerelem két arcát úgy idézi meg, hogy abból az erotikus vonzás ellenében a szerelem éteri egyszerűsége mutatkozzék meg.

Rengeteg luftballon

Kovács Dániel rendezésében a századelő bohém világa elevenedik meg. A Ligetben s az orfeumokban játszódó história számos mozgalmas jelenete némileg elfedi a két főhős történetét. Kovács Dániel azonban biztos kézzel vezeti színészeit, olykor a harsányabb alakformálást is megengedve nekik. A két részben játszott, ám érezhetően három egységre tagolódó darab eleje és „középső” egysége hordozza a főcselekményt. Az időnként fel-feltűnő mellékszereplők azonban elterelik a befogadó figyelmét Pali és Manci furcsán alakulgató szerelméről. Kálmán Eszter látványterve ötletes és hangulatos: az egyszerre több funkciót betöltő, rengeteg luftballon a liget mondén világát és a fiatalok boldogság és boldogtalanság között lebegő léthelyzetét is kifejezik. (Szép Ernő a regényben több helyütt emlegeti a színes léggömböket, így az előadás terének erre a motívumra történő építése nem idegen az alapszövegtől.)

Teljes pesti világ

Kovács Dániel látomásában Horváth Sebestyén Sándor sokrétűen formálja meg Palit, míg Széles Zita árnyalt játékmodorral láttatja Tóth Mancit, a táncosnői álmokat kergető egyszerű és őszinte leányt. Bizonyosnét, a csábító asszonyt Kuthy Patrícia sugárzó jókedvvel ábrázolja. A többi figura mintegy kiegészíti a mesét és háttérként szolgál a teljes pesti világ bemutatásához. Jenei Judit az énekes Hédi, Horváth László Attila Angelusz, Puskás Tivadar pedig Bizonyos úr alakját igyekszik élettel megtölteni. A kisebb szerepekben Vaszkó Bence, Pásztor Pál, Rák Zoltán, Tóth Zoltán László és Horváth Réka lép színre.
A Lila ákác végén Tóth Manci elutazik Oroszországba, ott lesz táncosnő. Kedvese későn döbben rá: ő volt az igazi szerelem. A műben a boldogság úgy tűnik a semmibe, mint ahogyan a színes léggömbök szállnak fel a végtelenbe.

Karádi Zsolt



Lassan leereszt

Lufierdőben találkozik egymással a Lila ákác című szerelmes história két főszereplője, Csacsinszky Pali és Tóth Manci a nyíregyházi színház egyebekben csupasz és leplezetlen színpadán. Ritka, hogy a tér az első pillantásra meggyőző és erős értelmezést hordoz már önmagában, márpedig a Kálmán Eszter tervezte látvány ilyen. Egyszerre visz múltba és erőteljes a jelenben, amire a forgószínpad, illetve a kitűnő érzékkel komponált, a teret változtató szín- és fényjáték jól tud rájátszani. Ha még hozzávesszük, hogy a műsorfüzet címlapján egy leeresztett lila lufi képe látható, és a lufi az előadásban nem csupán díszlet, hanem kellék, akkor ezt a könnyen, de mégsem giccsesen metaforának is értelmezhető lufierdőt egy ritka erős és következetesen végigvezetett, koncepció jelleggel használt keretnek tudhatjuk be, ami ezen a szinten a magyarországi színházakban ha nem is a fehér holló ritkaságával, de mégsem gyakran fordul elő.

Ráadásul mind a Róbert Júlia–Szabó-Székely Ármin dramaturgpáros, mind Kovács Dániel rendező tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez a játék színházi tere: reflektálnak a közegre, sőt szervesen abból indul ki a jelenetek szervezése. Hogy az előadás miért nem válik átütő erejűvé – azt is hozzászámolva, hogy Szép Ernő édesbúsan reménytelen története akár ma is játszódhatna (és ez az előadásban benne is van) –, abban kissé tanácstalan vagyok. Ami biztos, hogy a színészi játék intenzitása, időnkénti harsány megoldásai ugyan átérnek a nyíregyházi (nem olyan nagy méretű) nagyszínpad nézőterére, ám mintegy szertefoszlatják a tér és a látvány által megteremtett finom, intim, vagy legalábbis léptékben kisebb közegét.

A sztori egyébként banális: a férjes asszonyért (és egy izgalmas szerelmi kalandért) epekedő Pali véletlenül akad a ligeti padon Mancira, a táncosnőre, akivel flörtöl kicsit, majd megcsókolja. A lány beleszeret az orrát fenn hordó, őt kissé lenéző fiúra, és a véletlen úgy hozza, hogy eztán ismét találkoznak egymással. Míg Pali a férjezett nőnek csapja a szelet, Manci türelmesen vár, majd egy kínos kaland után bevallja Palinak, hogy szereti – ő viszont nem mutat érdeklődést a lány iránt. Ám a szív furcsán működik, s végül egymáséi lesznek, csakhogy Manci Oroszországba kap szerződést és választania kell.

Az érzések, érzelmek, az akarat és a lehetőségek szinkronba hozása nagy – és ma is létező – feladat elé állítja a hősöket, Szép Ernő darabja ennek folyamatát követi le érzékenyen. Ám hogy több legyen az előadás, mint egy édesbús melodráma, ahhoz gazdagon rétegzett hősökre van szükség. A Mancit játszó Széles Zita érzékenyen vegyíti a tettetett ál-vidámságot az édes-keserű reménnyel, az érzelmet az ésszel – érett és összetett figura születik munkája nyomán. Ám mégsem érteni, hogy Manci azon a bizonyos csókon kívül miért epekedik oly nagyon a felé semmiféle valós érdeklődést nem mutató Csacsinszky Pali iránt. Erre lehetne magyarázat, hogy Manci már nem az a tipikus ifjú bakfis, ám az előadás erre nem reflektál, Széles Zita erős játéka pedig áthidalja a kor esetleges problematikáját. A valódi gond az, hogy Horváth Sebestyén Sándor ugyan meggyőzően játssza a pozőrt, az önismeret teljes hiányában szenvedő, totálisan önreflexiótlan Palit (aki – Mancihoz hasonlóan – érvényes, jelen idejű karakter), de nem tudja teljes, egész emberré formálni, márpedig ebben az előadásban erre határozottan igény mutatkozik. Mintha Pali szégyenlős lenne ahhoz az érzelmi nekivetkezéshez, amit Manci megtesz, és ahhoz, amit a színpad leplezetlen tere sugall.

Pedig a közeget jól (és korszerűen) teremtik meg a mellékszereplők: a magabiztos csábítóként fellépő Bizonyosné (Kuthy Patrícia) és sokat sejtetően mosolygó, nála idősebb férje (Puskás Tivadar) gazdag swingerklub-látogatókként jelennek meg, Jenei Judit Hédit jókedvű és reményteli bizalmas barátnőnek mutatja, Vaszkó Bence öntudatlanságig mulatozó egydimenziós ösztönlénynek ábrázolja Lalit, Horváth László Attila azonban az alig néhány megszólalásában is szinte teljes sorsot képes mutatni a mulatótulajdonos Angeluszról, akinek megvan a – magának megtartott – véleménye intézményének látogatóiról, és arról, mi van itt. Ezért is segíti őket a külföldi szerződésben és az elutazásban.

Szóval itt nem lesz happy end. A lufi lassan leereszt – ennek a megmutatása viszont remekül sikerül. Az utolsó jelenetek sűrűek, és a hirtelen dráma elkezdi működtetni a teljes konstrukciót. Ám a hibátlan tempó és a remek intenzitás sem oldja fel azt az érzést, hogy ebből egy igazi nagy durranás is lehetett volna.

Ugrai István

Hello Dolly B1RM 2

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi