Móricz Zsigmond

PILLANGÓ

(Szerelmi idill két részben)

Móricz Zsigmond regényéből írta: Gyökössy Zsolt

Rendező: SZABÓ K. ISTVÁN

Bemutató: 2015. február 28.

Az előadás hossza szünettel együtt: kb. 2 óra



Szereposztás


Továbbá:
HORVÁTH KÍRA, IGNÁCZ VIVIEN, RABÓCKI MÁRTA
GÁL LÓRÁNT, HOLLÓ ARNOLD, LENGYEL JÁNOS, SZÉKELY ROLAND, VÁMOSI MÁTÉ
SZILÁGYI BOGLÁRKA, BÍRÓ ISTVÁN, CSURGÓ DEZSŐ
DARÓCZI SÁNDOR, FEKETE KRISZTIÁN, IGNÁCZ LÁSZLÓ


Díszlettervező: MIRA JÁNOS
Jelmeztervező: PÁLÓCZY MAGDOLNA
Zeneszerző: HORVÁTH KÁROLY
Koreográfus: LADÁNYI ANDREA

Ügyelő: LENGYEL JÁNOS
Súgó: KOVÁCS KATALIN
Rendezőasszisztens: RAJKÓ BALÁZS



A darab

Debrecen környéki falu. Zsuzsika és Jóska. Két fiatal, akik nem lehetnek egymáséi, mert: szegények.
Családjaik nem nézik jó szemmel, hogy gyermekeik nem valami módos embert választanak, aki kihúzhatná őket a nyomorúságból. A sok szenvedés, a mindennapi falatért vívott keserves küzdelem arra sarkallja szüleiket, hogy lebeszéljék a fiatalokat egymásról. A szerelem azonban – ahogyan azt már a hollywoodi filmekből is tudjuk – legyőzhetetlen. (A megoldás itt is hollywoodi mintára érkezik: a vőlegény, Darabos Jóska a lakodalmán gondolja meg magát.)

A Pillangó a debreceni parasztvilág Rómeó és Júliája – csak éppen halál nélkül – igaz, egy hajszálon múlik minden…
Az 1925-ben megjelent könyvről így írt Kodolányi János: „Tökéletes könyv ez és tökéletes harsona. Írója: Móricz Zsigmond vigasznak szánta, kacajnak, reménységnek. (…) Ne higgyünk az észnek, ne higgyünk a tudásnak, a civilizációnak, az értelem logikus kapcsolódásának, a kultúra népeket egybefoglaló, néhol el-eltűnő, néhol kiragyogó láncának, amely bennünket egyetemesen összeköt, – higgyünk az állati lét védhetetlen, támadhatatlan, egy örök, minden szerves és szervetlen életet összemarkoló, egy talajba gyökereztető s az egész világegyetemben széthullámzó erőinek, az ösztönöknek.”

A Pillangó, ha idillként kívánjuk olvasni, szinte népmesei véggel zárul: Hitves Zsuzsika és Darabos Jóska sok megpróbáltatás, félreértés és baj után végre egymáséi lesznek. Móricznál azonban nem a realitásban vagy a népmesék „boldogan éltek, míg meg nem haltak” formulájában oldható föl Zsuzsika és Jóska egymásra találása. Zsuzsika ugyanis öngyilkosságra és gyilkosságra (éppen mással összeházasodott szerelme, Jóska megölésére) készül. Ahogy Bori Imre is megállapította, „valószínű, hogy csak az írói jó szándék ajándékozta meg őket a tragikus végkifejlettől való mentességgel.”
A kettős gyilkosság ugyan Móricznál elmarad, Zsuzsika és Jóska közös története azonban a műbeli debreceni realitásban mégsem folytatódhat. A regény azzal zárul, hogy egy házasember és egy maszkot viselő fiatal lány mint két kísértet, hóesésben, tündérektől körülvéve elindul a semmibe, egy másik, realitáson túli világba, a halálba, vagy akár Tündérországba: „Ezzel a kis maszkával úgy eltűnt a tömegben, a holdfény kétes világán, hogy bottal se tudták ütni a nyomát.”

Az egyik, kilépést segítő, a műbe beépülő fiktív világ az a film, amit Jóska és Zsuzsika az Apolló moziban néznek meg együtt. Ez az amerikai némafilm, és maga a mozilátogatást is magába foglaló randevú a két szereplő szerelmének fordulópontja. Itt tudatosul Zsuzsikában, hogy bár tűnjön ez a távoli világ elérhetetlennek, számukra mégis analógiakánt szolgál, viselkedésmintát ad, hiszen a filmbeli „szép fiatalúr”, valamint Lucretia és Mari viszonyrendszerében a saját maga, a Maróti-lány és Jóska háromszögét látja meg. A film tehát a szerelmi háromszög (amelyet, ahogy Jóska és Zsuzsika történetében, szintén a vagyonkülönbség idéz elő) megszüntetésére a halált mutatja fel megoldásként. Zsuzsika is csak ezt a módot látja, mintha nem a Debrecen-széli, paraszti valóságban, hanem egy amerikai filmben lenne. A halált szeretné előidézni, ha már magától nem jön, revolverrel.

A pillangó szó ógörögül: pszükhé. Ami azt is jelenti: lélek. Pillangó és lélek tehát a nyelvi szimbólumok szintjén egy és ugyanaz. A pillangó törékeny, rebbenő, megfoghatatlan – ahogy a lélek maga. A pillangó történetében ott van a lélek fejlődésének története is.
A pillangó az átalakulás művésze. Életének első szakaszát hernyó képében tölti, a földhöz, fához kötődve, érezve maga alatt mindig a talaj, az alátámasztás biztonságát. Kis távolságokat jár be, keveset lát a világból, lényegében csak a testét fejleszti, táplálja. Életének ezen formája szükségszerű, nem megkerülhető vagy kihagyható, éppen ezért számára nem büntetés hernyótestben élni. Hernyó létének vége, a halála – a bebábozódás. Mozdulatlanul, begubózva, visszavéve energiáit a külvilágtól – várakozik. Nem tesz semmit. Rábízza magát a természetre, a pillangó-sorsra. Hogy azzá lesz, amivé kell lennie. És azzá lesz. Ahogy feléled és szárnyal, olyan perspektívák nyílnak meg előtte, melyek korában nem voltak adottak számára. Eltávolodik mindattól, ami volt. Eltávolodik, de nem felejt. Ahogy korábban már hordozta a pillangó identitás lehetőségét, úgy ebben az új állapotában is megőriz valamit hernyó létének állomásából. Emlékezik.
Ebből következően a pillangó sokszor a halál, az elmúlás szimbóluma is. A mitológiában Hüpnosz álomistent és Tanatosz halálistent is gyakran pillangószárnyakkal ábrázolják. A mesék, mondák pillangószárnyú tündérei a kecsesség, báj és a női varázserő szimbólumai.
De lehet a csapongó és csapodár, mégis visszatérő szerető jelképe, no meg persze a reménytelen vágyakozásé. Éppen a szerelem pillanatnyiságát, illékonyságát mutatja meg, a két szó hangalakjának közelségén keresztül is. Jóska és Zsuzsika szerelme éppen attól tragikus, mert megmutatja, ha egy szerelem nem házassággal, akkor halállal végződik. Persze felfoghatjuk a Pillangó zárlatát más módon is: Jóska és Zsuzsika szerelme épp azért őrződik meg, mert nem lesz belőle házasság, és a két fiatal átléphet abba a tündérországba, ahol egymás iránti szerelmük örökre megmarad.

A leporello elkészítésekor felhasználtunk szemelvényeket Szilágyi Zsófia: Pillangók, nimfák, maszkák – Móricz Zsigmond: Pillangó című tanulmányából.


Gyökössy Zsolt színpadi változatát első ízben 1956-ban játszották Kecskeméten. Az azóta eltelt majdnem hatvan évben mindössze kétszer került nyilvánosság elé. Móricz Zsigmond Színházbeli bemutatója az adaptáció negyedik megmérettetése, egyszersmind tisztelgés az „ősmű” 135 éve született szerzője előtt.



Galéria


Tervezte: László Rita Emőke



Fotók: Harsányi Zoltán



Fotók: Karádi Nóra



Fotók: Karádi Zsolt



Fotók: Klikkart Photodesign – Vámos Csaba



Fotók: Miló Adrienn


TOVÁBB AZ ELŐADÁS PRÓBAFOTÓIHOZ >>>



Kritikák

Szerelmes lány pisztollyal a kézben

Az eredeti látványvilágú rendezést kiváló színészi játék hitelesíti.

Móricz Zsigmond 1924-ben megjelent regényének adaptációja a könyv rejtett szimbólumvilágába kalauzolja a nézőt. Hitves Zsuzsika és Darabos Jóska története a cselekmény felületi szintjén egy érzelmi háromszög drámája, amely a szegény leány-szegény fiú és a tehetős lány kapcsolatának valós-valótlan históriája. A fiatalok cséplés közben születő és kibontakozó szerelme a debreceni szülői ház s az ismerősök nyomására csaknem meghiúsul, ellenben az utolsó pillanatban Zsuzsika, maszkának öltözve, revolverrel a kezében készül leszámolni a környezet szokásainak behódoló, a gazdag lányt éppen elvenni készülő kedvesével. Jóska ekkor otthagyja a násznépet és Zsuzsikával együtt eltűnik a hóhullásban „a holdfény kétes világán”…

Élet és halál drámája

A Gyökössy Zsolt 1956-ban keletkezett szövegkönyvének felhasználásával készült nyíregyházi bemutató nem marad meg a móriczi világ eseménytörténeti ábrázolásánál, hanem a mű mélyebb rétegeibe hatol. (Ennek megértéséhez hasznos segítséget nyújt a műsorfüzet!) Szabó K. István gazdag asszociációjú rendezése a „szerelmi idillben” megtalálja a mitikus-misztikus erővonalakat. Koncepciójában hatásosan bontakoztatja ki a textusban rejlő jelképeket, ez által alaposan átírja a realista Móriczról őrzött olvasói emlékképeinket. Felfogásában a pillangó magával hozza a tünékeny, rövid életű, csapongó rovar mitológiai jelentéstartalmát, s rajta keresztül élet és halál tragikumát is.

Izgalmas távlatok

Horváth Károly disszonáns akkordokban bővelkedő zenéje (koreográfus: Ladányi Andrea) és Mira János több dimenziós díszlete, amelynek centrális eleme az olykor mozivá alakuló „tüzes gép”, olyan jelenéstartalmakat társít a dialógusokhoz, amelyek birtokában a néző megérti: Zsuzsika egy (a Jóskával a debreceni Apollo moziban látott) amerikai film hatására ismeri fel önnön életdrámáját. A vér, a gyász, a fehér szimbólumok használata, s a pillangó lét stációinak megjelenítése Szabó K. István munkájának izgalmas távlatokat ad. Az eredeti látványvilágú rendezést kiváló színészi játék hitelesíti: Fekete Réka-Thália Hitves Zsuzsikaként, Szabó Márta Hitves Pálnéként, Pregitzer Fruzsina Darabosnéként, Bárány Frigyes az öreg Darabos Mihályként, Nyomtató Enikő Maróti Mariként, Gosztola Adél Marótinéként, Egger Géza Darabos Jóskaként alakít jelentőset. Ugyancsak emlékezetes marad Munkácsi Anita, Horváth Réka, István István, Vicei Zsolt, Horváth László Attila, Tóth Zolka, illetve Palicz Eszter, Mátrai Lukács Sándor, Matejkó Marianna is. A nyíregyházi Pillangó eszméltető és elgondolkodtató, az irodalomtudomány legújabb kutatási eredményit kamatoztató előadás.

Karádi Zsolt

Hírlevél feliratkozás





Joomla Extensions powered by Joobi