HÍREK$type=ticker$hide=home$cat=0$cols=3

MOST FESZT: Kónya Rita Veronika beszámolója


Utoljára futott neki a tél meg a mínuszok a tavasz első napján odakint, de a tatabányai Jászai Mari Színházban már első este valami olyan elementárisan fojtogató mediterrán történetbe cseppentem, amely minden fagyoskodást feledtetett. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Carmen-átiratával startolt el az idei, sorrendben negyedik MOnodráma és STúdiószínházi FESZTivál.
KÓNYA RITA VERONIKA BESZÁMOLÓJA.


A név: Carmen
Prosper Mérimée jól ismert történetét a dél-európai irodalmat és színjátszási módokat mint a tenyerét ismerő Sediánszky Nóra írta-rendezte kamaradarabbá, a szinte filmes közelséggel még megrendítőbbé téve szenvedély és fátum beteljesülését. A név: Carmen című előadás egyre csak szűkülő andalúz arénát formáló, narancs levétől áztatott játékterében déli nőtípusokat is felvonultatott saját verziójában: a tapasztaltságot, a bölcsességet és az ártatlanságot megtestesítő „kar” ritmikus mozgásával adott hol keményen kopogó, hol nőiesen lágy ütemet mondanivalójának. Mozgás és zene egyaránt nagy szerephez jutott itt, a dialógusokat verekedések, meg szefárd és flamenco dallamok törték meg, végletesen elmélyítve az érzést: a szerelem ilyen, pontosabban ilyen is tud lenni. Először a világot jelented az öntörvényű, nárcisztikus másiknak, aztán eldob. Már más kell, a régi unalmas, csak bosszúság. Vagy tudunk élni ezzel tovább, és hagyjuk élni Őt is, vagy nem. Nem könnyű. Josénak ezúttal sem sikerült.

Teljesen más hangulatba sodort Pál András és Rozs Tamás estje, a Kezdhetek folytatódni. A legjobb monodrámának választott előadásban a színész és a csellista Petri György versvilágába vitt magával. Vaksötétben kezdődik ez az előadás, csak a Radnóti művészének delejező, szuggesztív hangját lehet hallani, mintha mindig máshonnan szólna hozzánk: "ülj le és figyelj". Aztán felgyullad a fény, a színész megérkezik közénk, a parányi pódiumon kempingszékkel, papírokkal, sok doboz sörrel helyezkedik el és kezdi. Mintha feszengene kicsit, ki-kiszól a nézőknek. Rozs Tamás csellójával ekkor még a nézőtér utolsó sorából varázsol, míg a színész maga mellé nem hívja. Közvetlenség, humor és iszonyat keveredik, ahogy a fertelmes, kiábrándító anekdoták, plasztikus képek követik egymást, természetesen a nőről, nőkről, de nem ám vágyról meg vérvörös szerelemről, hanem undorról és unalomról. Közben folyton kizökkent(ene), sörrel kínál, leül közénk, lábunkon dobol, úgy mondja Petri bátor szövegeit őrületes azonosulással, ami ennyire közelről páratlan élmény.

Megint csak más világ a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának Csak egy szóval mondd című előadása. Elvira Lindo regényének adaptációjáról már írtunk, de annyit muszáj megjegyeznem, hogy a színház büféjében berendezett díszletben - ne túlzsúfolt színpadképet képzeljünk el: legmarkánsabb darabja a kanapé és két kuka - zajló játék több súlyos csendet eredményezett. Két barátnő tragédiája, egyikük számára már nincs mód a túlélésre, míg a másik megpróbálja. Hogy melyikük jár jobban, az életről önként lemondó Milagros vagy Rosario, aki tolja tovább ezen az életnek nevezett szemétdombon...? Ezen töprengek még órákig.

A Rába Roland rendezte – a közönségzsűri díját elnyerő - Leszámolás velem másképpen facsar a lelkemen. Nem szép, de tényleg csak ismételni tudom a kirekesztő családját kartonfigurákkal bemutató, nyomorúságosan brutális gyerekkorára, a másságára való ráeszmélés gyötrelmeire visszaemlékező srácot alakító Nagy Dániel Viktor játékáról itt író kollégát: az a baj, hogy nem azokhoz jut el, akiknek világlátásán változtatni kellene.

Bérczes László Háy János-átiratáról, A halottemberről hiába írtunk már kritikát szintén, hiába néztem meg már kétszer is a Szkénében, a férjét elveszítő, és túl későn visszakapó asszony gyónás-monológja, Háy gyönyörű nyelvezete, Mészáros Sára csodálatos játéka a két körben forgó színpad közepén lógó hintán az egykori bányaváros színháztermében is valami olyan ősi, elementáris katarzist okozott, amit csak nagyon kevés előadás - nem hiába kapott két kategóriában is különdíjat a szemlén.

Lisa Langseth sztorija, egy 25 éves ember - szándékosan nem írom, hogy nő - személyiségfejlődésének története az Ódry Színpad pincéjéből érkezett a Kamaraszínházba. A fizikai színházi koreográfus-rendező-hallgató Vadász Krisztina és a Katharinát alakító Pálya Pompónia az eredeti, A karmester szeretője helyett a Túlóra címet adták az előadásnak (a Langseth-darabot egyébként az egy évvel ezelőtti premierrel nagyjából egy időben a Pesti Magyar Színház is bemutatatta), amely bármelyikünk eszméléstörténete lehetne. Kapcsolataink révén jutunk közelebb önmagunk megismeréséhez – van, akinek ehhez történetesen egy szeretői státusz kell. A képregény- vagy videojáték-hősnőre hajazó szerelésben virító színésznő másfél órás monológja alatt bejátssza a költözködés dobozaival és a tudásszomjat szimbolizáló rengeteg könyvvel, kiragasztott idézetekkel telepakolt teret, öniróniával sztorizik, bábozza el a találkozást a Férfival, annak gyerekével, erős hangeffektek törik meg a beszédjének árját, figurázzák ki az őslényszerű élettárs nyomokban létező intellektusát. Az i-re a pontot a citerával eljátszott tengerparti aktus teszi fel, a Férfi és az ő képzeletbeli, fiatal és gyönyörű „utódja” között. A díszletre ragasztott idézetek közül a kedvencem ez lett:„kérem azokat, akik szerint nem lehetséges, ne tartsák fel azokat, akik már csinálják!” Bizony ám. Tessék felismerni, kitörni, változtatni!

A párnaember
A párnaember
Egy Martin McDonagh-előadás szinte mindig megosztja a közönséget, A párnaemberre ez abszolút áll, most sem volt másképp. Ahogy sok hónappal ezelőtt a budapesti Radnótiban, úgy itt is maradtak üresen székek a második felvonásra. Mégis a legjobb stúdiószínházi produkcióvá választották. A brutális erőszak humanista dalnokának – paradoxon, de igaz - számító ír szerző pszichothrillerét a csíkszeredai színház társulata Csiki Zsolt rendezésében értelmezte újra, elég izgalmasan. Izgalmas volt McDonagh viszonylag érintetlenül hagyott szövegétől, hogy végig billegett, ki is a pszichopata valójában, hogy az aberrált diktatúra rendszerében zajló vallatást David Lynch-re emlékeztető megoldásokkal tagolta szét a rendező: Katurian horror-novelláinak mesélője egy szétnyíló vörös függöny mögött, szado-mazoszerű jelmezben álló bárénekesnő volt: a jazz-ütemekre zajló lidércnyomás-képekkel Csiki Zsolt a Twin Peaks atmoszféráját teremtette meg. Érdekes volt a krétarajzok dominanciája is: hogy nemcsak a szellemileg visszamaradott Mikhal firkált a paravánokra, hanem a „felnőttek” is, például a szadista szülők. Ahogyan az előadás végére beszínesedtek a fekete paravánok.

Az utolsó nap délutánján - a fesztivál történetében először - gyerekeknek (is) szólt egy előadás: a szolnoki társulat produkciója. Egy cserfes kislány Szabó T.-, Lackfi- Kukorelly-, Ranschburg-, vagy éppen Weöres-szövegekkel tarkított mondanivalója minden olyanról, ami egy gyereknek érdekes. Hogy kutyát akkor kap, amikor a szülők válni készülnek. Hogy A legnagyobb tilos az, hogy megkérdezés nélkül elmenjünk otthonról – naná, hogy világgá. Hogy „a felnőttek dolgán kívül olyan is van, hogy „a gyerekek dolga”, amit meg a felnőttek nem érthetnek. A hatalmas (lelki?) hátizsákot cipelő kislányt játszó Jankovics Anna, egyben az előadás rendezője a kör alakban elhelyezett papírokon rajzolva, unatkozva, hisztizve, énekelve, uzsonnázva és megállás nélkül locsogva tényleg elhitette velem háromnegyed órára, hogy óvodás.

A fesztivált a Miskolci Nemzeti Színház két részben játszott „hadművelete”, az Elza, vagy a világ vége zárta. Fábián Péter és Benkó Bence abszurd katasztrófa-komédiájáról korábban itt írtunk.

A tatabányai mustra idén is stabil híd volt az alkotók és a közönség között. A gyerekkori traumák képzeletbeli hátizsákja pedigvégigívelt az előadások jó részén: a „csak” egy egyszerű válást megélő kislánytól a lelki vagy fizikai terrort elszenvedő gyermeken át egészen a kínhalálra ítélt gyermekig. Olyan hátizsák ez, amelyet teljesen soha nem lehet levenni.

Forrás: Revizor


$show=search





















ELŐADÁSAINK$type=slider$meta=0$label=0$rm=0$sn=0$count=999$show=home

$show=label





















Nyíregyháza$show=home

További híreink$type=three$cate=0$author=0$comment=0$count=99$rm=0$snippet=0$meta=0$show=home

Név

1981/1982-es évad,8,2014/2015-ös évad,15,2015/2016-os évad,12,2016/2017-es évad,12,2017/2018-as évad,11,2018/2019-es évad,15,a balek,18,a dzsungel könyve,4,a hülyéje,1,a kék bolygó,1,a kék pék,2,a kis hableány,1,a kisfiú meg az oroszlánok,1,a manó,1,a név carmen,9,a repülő egér,1,a rózsák háborúja,12,aase-díj,1,ájlávju,1,arany-metszés,4,aranyceruza,1,aranykalapács-díj,1,asszony asszonynak farkasa,17,bal józsef,4,balfácánt vacsorára!,1,bárány frigyes,8,bende kinga,2,bérletek,1,bob herceg,1,bozóky istván,3,carmen,1,castel felice,1,casting,1,chicago,19,czvikker lilla,4,csiki zsolt,1,csikos sándor,1,csorba ilona,4,dengyel iván,1,dézsi darinka,12,diótörő herceg,2,dobó kata,1,don carlos,17,dumaszínház,1,előadásaink,16,előadások,1,emilia galotti,1,éry-kovács zsanna,2,évadterv,2,eztrád,2,farsangi flamenco fiesta,1,fehér balázs benő,7,fekete réka thália,2,fellinger domonkos,8,fesztival,1,forgách andrás,1,forgács péter,1,főfőnök,1,fridrik noémi,2,függöny fel,1,gáspár tibor,1,gazsó györgy,1,gerbár tibor,2,göttinger pál,8,gulácsi tamás,24,gulyás anna,3,gyerekeknek,3,gyilkosság meghirdetve,1,gyuris tibor,4,háda jános,1,halasi dániel,3,halpern és johnson,1,hamupipőke,1,hanganyag-archívum,1,hargitai iván,1,harlekin bábszínház,1,harsányi sulyom lászló,4,hello dolly,1,hetey lászló,1,hírek,120,hírlevél,1,holl istván,3,horváth illés,4,horváth julianna,2,horváth lászló attila,17,horváth margit,10,horváth réka,6,horváth sebestyén sándor,9,horváth viktor,7,illatszertár,19,illyés ákos,13,információ,8,interjú,64,istván istván,8,ivo krobot,1,jancsó miklós,1,játék,2,jegyek,3,jenei judit,9,jordán tamás,1,józsa imre,1,jövőre veled ugyanitt,2,kalucsni,1,kamara,5,kameniczky lászló,5,karádi zsolt,2,kardos tünde,3,katona gábor,2,katona lászló,1,képek,13,képzelt riport egy amerikai popfesztiválról,2,kerekes lászló,1,keresztes attila,4,kiállítás,1,kiemelt,4,kirják róbert,11,kiss diána magdolna,1,koblicska kálmán,1,kocsis antal,1,kocsis gyöngyvér,1,koltai m gábor,5,kónya merlin renáta,7,kosik anita,23,kovács patrícia,1,kováts vera;,1,közérdekű,1,krámer györgy,2,kritika,7,kuthy patrícia,14,kutyaharapás,2,ladányi andrea,2,lakatos máté,7,lászló lili,4,leenane szépe,6,lendvai zoltán,1,léner péter,1,letölthető havi műsorok,1,macbeth,1,martinkovics máté,4,maszmók afrikában,7,máthé eta,3,mensáros lászló,1,meseautó,11,mikuláshajó,1,mirr-murr kalandjai,2,mohácsi jános,6,móricz-gyűrű,1,mucsi zoltán,5,munkácsi anita,6,munkatársak,2,műsorváltozás,1,nagyidai gergő,13,nagypál gábor,1,nagyszínpad,4,nézőművészeti kft,2,nívódíjak,9,novák eszter,1,nyolc nő,1,nyomtató enikő,7,olajos gábor,1,olt tamás,4,olvasópróba,6,orlai produkció,3,oscar,1,örökös tagok,20,pankotay istván,1,petneházy attila,1,poszt,8,prah,1,pregitzer fruzsina,20,prométheuszról,1,puskás tivadar,14,rák zoltán,21,rendezők,13,rettenetes szülők,3,rólunk,6,rusznák adrienn,1,sajtótájékoztató,3,sárkányölő krisztián,1,scherer péter,2,schlanger andrás,2,schmidt sára,5,sediánszky nóra,12,sherlock holmes,6,sikerek díjak,1,silló sándor,1,simor ottó,1,sipos balázs,1,sirály,1,sirkó eszter,7,spartacus,1,szabadtéri színpad,1,szabó k istván,2,szabó kimmel tamás,1,szabó márta,14,szabó máté,5,szabó tünde,3,szakály viktória,1,szegezdi róbert,5,székhelyi józsef,1,széles zita,13,szente vajk,7,szigeti andrás,4,szikszai rémusz,1,színészek,42,színház,1,színházunk története,1,színpadi munkatársak,1,szokolai brigitta,1,szőcs artur,5,szvrcsek anita,3,támogatói információ,1,táncfarsang,19,társulat,30,tasnádi csaba,7,taurin trauma,2,telefondoktor,2,tóth károly,4,tóth szilvia lilla,2,tóth zolka,11,trokán anna,1,trokán péter,1,tucker andrás,1,túri lajos,4,tündér lala,1,új honlap,1,ullmann mónika,1,urmai gábor,11,ügyviteli munkatársak,1,vámosi máté,1,varga balázs,6,varga norbert,6,vaszkó bence,5,végh zsolt,5,vendégművészek,14,verebes istván,1,vezetőség,1,vicei zsolt,3,vidám bérlet,1,videó,26,videóajánló,4,vidor,8,világszép nádszálkisasszony,1,virtuális séta,1,vőlegény,2,vuk,1,zsigmond emőke,5,
ltr
item
Móricz Zsigmond Színház: MOST FESZT: Kónya Rita Veronika beszámolója
MOST FESZT: Kónya Rita Veronika beszámolója
https://4.bp.blogspot.com/-ytxRIW9hWFI/Wr3-BKvpgaI/AAAAAAAAP6s/ChyVUq8NPus0mlw-axSiJyzrRNGrK9IMQCLcBGAs/s400/kosik.jpg
https://4.bp.blogspot.com/-ytxRIW9hWFI/Wr3-BKvpgaI/AAAAAAAAP6s/ChyVUq8NPus0mlw-axSiJyzrRNGrK9IMQCLcBGAs/s72-c/kosik.jpg
Móricz Zsigmond Színház
http://www.moriczszinhaz.hu/2018/03/most-feszt-konya-rita-veronika.html
http://www.moriczszinhaz.hu/
http://www.moriczszinhaz.hu/
http://www.moriczszinhaz.hu/2018/03/most-feszt-konya-rita-veronika.html
true
6325755384628304489
UTF-8
Összes cikk betöltve. Nem találtunk ilyen cikket. TOVÁBB Tovább... Válasz Válasz visszavonása Törlés By Címlap OLDALAK CIKKEK Összes HASONLÓ CIKKEK Címke Archívum KERESÉS Összes cikk Nem találtunk ilyen cikket. Címlapra vasárnap hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vas h k sze cs p szo január február márciu április május június július augusztus szeptember október november december jan feb márc ápr május jún júl aug szept okt nov dec épp az imént 1 perce $$1$$ minutes ago egy órája $$1$$ hours ago tegnap $$1$$ days ago $$1$$ weeks ago öt hétnél régebben követők követés EZ PRÉMIUM TARTALOM Megosztás mindet másol mindet kijelöl mindet kimásoltuk Can not copy the codes / texts, please press [CTRL]+[C] (or CMD+C with Mac) to copy